Rengeteg bulin (koncerten) vagyunk már túl. Játszottunk egy embernek és négyezernek. Nem az a lényeg hogy mennyien vannak, hanem az hogy szívből csináljuk. Persze gázos ha az ember egy ember miatt utazik fél napot és nem hogy a saját gázsijára nem számíthat, de még a költségek is ott maradnak a nyakán. No de ilyen ez a szakma, aki ezt míveli annak ezzel együtt kell élnie.

Az előkészületek

Egy koncert nem azzal kezdődik, hogy a dobos beszámol és elindul az őrület. Jóval( néha egy évvel, vagy hosszú hónapokkal) előbb születik meg a döntés, azután az ezt elkövető időszak már ennek van alárendelve. Minden ami addig történik arról szól hogy a buli jó legyen. Készülnek az új dalok, összeállítódik egy csak erre az egy esetre koreografált műsorsorrend. Próbák - próbák után, majd az utolsó héten két részre szedve a történetet lejátszva jópárszor.

Ezek a zenei előkészületek, de ezen kívül is akad tennivaló még bőven. Reklám kell és ha ez így van, akkor meg kell találni annak a legjobb módjait. Eleve adott az emberek közt már több ezer éve jól bevált "szájról-szájra" módszer. El kezdjük hinteni az igét saját környezetünkben. Aztán itt van az Internet. Saját weboldalunkra és egyéb zenei oldalakra kiküldve újabb ember tömegekhez juttatjuk el a hírt. Média? Ez kicsit nehezebben működtethető, mivel korunkban már ritka a nem kereskedelmi tevékenységekből fenntartott újság és televízió, tehát fizetni kell. Ha akad mégis valaki aki egy riport mögé bújtatva megkímél minket a plusz költségektől, akkor az újabb reklámja a koncertnek. És legvégül itt van a jól bevált plakátozás. Évek óta egy nyomdánál vagyunk, így aztán egy klisé-vel megoldva, már jól bejáratott, az embereknek az első pillantásra felismerhető plakátokkal dolgozunk. Csak a címet és a kezdési időpontot, valamint (ha van ) a vendég zenekart, vagy vendég művészt kell kézzel felírni, aztán mehetnek az utcára a plakátok. Ha a koncert szervezőnk intézi vidékre a bulit, akkor a plakátozást ő megoldja, ha saját szervezésű a történetünk akkor a mienk e hálás feladat.

Már csak a hangosítás és a vendég zenész - zenekar kiválasztása maradt. A hangosítást is ugyan azzal az egy céggel( jelen esetben az FHT ) oldjuk meg évek óta, ezzel biztosítva magunknak a mindig tökéletes hangzást. Vannak azonban eltérő esetek, amikor a meghívó ragaszkodik az általa kijelölt hangosítókhoz, na ilyenkor nem szokott sikerülni általában.

Hogy ki legyen a vendég egy-egy bulin, azt mindig az időpont aktualitás adja meg. Sokan voltak már, így most nem sorolom fel őket.

Ha minden meg van akkor irány a helyszín és induljon a rockn'roll!

Sok jó bulin vagyunk már túl így rengeteget gondolkoztam azon melyikről is írjak. Tegyem azt, hogy általánosságokat sorolva fel mutassam be hogy is néz ki belülről, vagy ragadjak ki egyet a sok közül? Az utóbbinál maradtam, úgy gondolva, így hitelesebb az egész.

A koncert előtt egy órával

A cucc összerakva, a vendég csapat nyomja ezerrel. Lassan megérkezünk, mindenki fáradt már most... Pár szó egymással a bejáratnál, aztán a kötelező összeölelkezések a régi barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, akik már nagyon várják hogy színpadra lépjünk.

Belépünk a klubba. Sűrű füst, emberek - emberek hátán, áll a bál ezerrel. Ami nyomban szembe tűnik hogy rengeteg a csaj és nem is rossz bőrök... A színpadon egyik kedvenc bandám a Sybéria épp egy közönség énekeltetős Pokolgép nótát zúz. A vendéglátós pulthoz nem lehet oda férni, csak sejteni lehet hogy ott valami jót mérnek. Lassan megszokja a koncert világítással bevilágított terem változó fényerejét a szem, s így egyre több ismerős arca bukkan fel a tömegben. Kurva nagy a füst. Nem elég hogy a full megtelt teremben minden második ember dohányzik, de a technikusok is kedveskednek a füstgép gyakori használatával. Jól néz ki a dolog, a színpad a füst , a fények és a krómozott cintányér állványok hatására olyan, mintha a pokolra készülnénk mindannyian. Folyik a víz a színpadon mindenkiről, nem fáznak ez már biztos. Ez igaz itt lent is, hiszen mindenki mozgásban van, jó a buli. Az énekes bemondja a végszót, még egy húzós nóta aztán viszlát...

Ki megyünk a kocsikhoz és amikor véget ér a bevezető koncert, lassan kimérten"öregesen, ahogy jólesik" elkezdünk bepakolni. Nekem nincs mit pakolnom, így a Dokinak segédkezem ami nem is olyan egyszerű, mivel hogy nála meg van mindennek a helye és ideje. Ketten sürgölődünk körülötte és tudjuk, a mi dolgunk csak a színpadig elvinni, ott lehelyezni (" nem ledobni, hozzáütni valamihez, lehelyezni") és odébb állva várni a dobtesteket védő ( " no azokat sem két forinttér vettem") tokokat vissza vinni az autóhoz. Megtörtént mindez, elkezdődhet a dob " összerakása".Dokker barátom fehér cérnakesztyűben, a tapadó korongokkal felfelé mert " azok megsértik a dob fényezését"elkezdi a rituálét. Nem összehányva, kapkodva, csak nyugodtan mindent az előre megtervezett helyére rak. A technikusok segítenének, de a Doki pillantása azonnal eltántorítja őket eme elképzelésüktől és szerényen meghúzódva egy sarokból figyelik tovább ezt a műveletet. Rám néz a mi Istenünk és azt mondja " Atikám sietek"... " Ugyan Doki, aki bent van az már megvette a belépőt, aki meg még nem, annak adj időt hogy átgondolhassa" mondom neki és összeröhögünk. Látom rajta, hogy benne van az a kis lámpaláz ami nélkül nem is szabad a színpadra állni. Én sokáig hittem magamról, hogy az ilyen "gyerekes" dolgokat már kinőttem, de nemrég az egyik barátom hívta fel rá a figyelmem, hogy hisztis vagyok ilyenkor és ez látszik is rendesen... biztos így van. A dob kész, közben a többiek is felpakoltak, sőt míg mi a dobot raktuk össze , a többi hangszer beállítása is megtörtént. Ének, vokálok beállítása, majd a dob hangzásának kialakítása után jön az "össznépi" beállítás. Ezt egy előre meghatározott négynegyedes tempóban egy E, vagy A, hangra nyomjuk. Jó minden, a pulttól megérkezik az Oké srácok , leállunk. Le megyünk a színpadról, mert hát ugye a zenekarnak ott nem lennie kell, hanem oda várni kell őket és meg kell oda érkezni...

3, 2, 1

A Steve a színpadon, nyomja az intro-t. Ma emlékezni fogunk. Emlékezni Tunyogi Péterre , aki a napokban költözött az égi zenekarba. Felkászálódunk a színpadra , a dob beszáll, jönnek a hangszerek, fény fel, " sír az asszony..." velem énekel a közönség. Hát elkezdtük ! Teltház , ami már nem szokatlan. Az első sorokban az ismerős elsősoros csapatok, fiúk-lányok felváltva. Zúz a nóta, jól megcsinálta a TRB, húzós riffek, jó szöveg. Vége. Billentyű indul, még nem szólok egy szót sem a közönséghez. Ismét TRB, " A tegnap itthagyott".Szép nóta, olyan igazi Tunyós . Velem énekelnek újra és égnek a gyertyák, innen fentről kurva szép. Lassan elhalkulunk, most mondanom kell valamit. Emlékezem Péterre, s velem emlékezik a tömeg. Mintha egy óriás üvöltené úgy szól száz torokból" Tunyogi Peti, Tunyogi Peti..."

Lassan át kell vennem az irányítást. Emlékezem ismét a többiekre akik elmentek." Bencsik Sándor, Radics Béla, Cserháti István, aztán az enyémek, Király Tamás, Fenyvesi László,. Czene Bandi, Balha Vili, értük szól a dal a három színről , mondjátok velem! A zöld, a bíbor és a fekete..." Dübörög a banda , az egész klub extázisban üvölti a refrént,... elmegy a világítás és a hang egyszerre... mi történt? Gyerünk tovább, megállni nem lehet! Kilépek a színpad szélére, a dob kőkeményen hozza az "egy"-eket " most rajtatok a sor, had szóljon! Zöld csillag kihúnyt az égen..." Mi lesz már, valaki csinál valamit? Nyomjuk a közönséggel ezerrel.Oké, a fények jönnek, megszólal a mikrofonom is, akkor elvileg meg van minden. A Dokker megcsinálja a figurát és onnan folytatjuk ahol el ment az áram. Na még egy refrén, szóló, oké meg van a nóta. Hú, ez rázós volt, mindjárt a legelején. Mi lesz itt ma még ?

Rocktóber! Had szóljon, ezt kedveli a rocker! Jól megy a nóta, minden a helyén van.Öröm játszani, a közönség vevő ismét mindenre. De rohadt meleg van. Na még egy refrén, mutatom a Steve-nek az ujjaimmal, hogy a következő nótát egyből indítsa, ne várja ki a tapsot...

Menj tovább! Igazi közönség énekeltetős dal, ismét pihenhet a torok egy kicsit. Beszarás milyen meleg van. Le vetem a pólóm, kivillantom férfiasan telt felső testem, egy szál trikó van felül. Lecsúszik a pántja, többször, idegesít. Folyik rólam a víz, látom a többiek sem fáznak. Iszom,miközben a szóló megy. Vége. Na most egy kicsit pihenni kéne...dumálok, megemlítem hogy lecsúszik a trikóm pántja, jobb lenne valami szilikonos, már csak azért is hogy megtartsa formás melleim...halvány derültség...A Steve elkezdi az Őshaza intróját. Már a buli előtt megbeszéltem az egyik barátommal, aki ott van minden koncertünkön és emellett betéve tudja az összes mobil és boksz nótát, hogy a narrátor szerepét átadom neki, mivel mindig eltévesztem. Tehát ő mondja "Túl az üveg hegyen... rajtad a sor hallod, mond tovább énekes!" Fidós kezd, jól nyomja, majd beszállok. Ahoz képest hogy két próbán raktuk össze egész jó. Régen játszottuk, örül a közönség. A megbeszéltekkel ellentétben nem úgy folytatjuk ahogy leírtuk, hanem egy régi-új saját dal következik. Szoríts a karjaidba! Jól szól , jobban mint próbákon. A tempó is megfelel, rúg a nóta. Páran ráismernek és éneklik, a többieknek "csak" tetszik és tombolnak rá. Oké, ez is meg volt. Intró, aztán jön a hegedű. Szól mint az atom, végre egyszer jól van belőve. Fantom. No ez már mindenkinek ismerős, tele torokból nyomják a rockerek. Hátra nézek a Dokkerre, folyik róla a víz, összekacsintunk. Visszatérek , nyomom a refrént majd a gitárszólónál megénekeltetem a "népet".Összenézünk a Gipsy-vel, vigyorgunk mindketten. Jó ez a történet igen csak!!! No még egy refrén...

Dob indul és én nyomom a rizsát..."nem vagyok szép, nem vagyok jó de legalább"... és ekkor a közönség velem kiálltja "én vagyok a gonosz!!!" Amióta átírtuk ezt a nótát úgy ahogy én akartam, nagyot szakít, nem véletlen(Jó az a Helloween)! Basszus, rohadtul meg fogunk ma itt dögleni, ha ilyen lesz a tempó végig, valamit ki kell találjak...."én vagyok a gonosz!!!" kiáltják velem lentről! Dumálni kell nincs mese! A lányokat veszem céba." Szeretek Cs.Í.T. buliba járni ( derültség lentről), Igen szeretek, mert ide jó csajok járnak( újabb derültség), nektek szól a következő lírai dalunk!" " Lírai? Mi? Lírai? Kérdezi vigyorogva a Fidós, majd a dob megadja az ütemet és belevágunk a pitébe. Hullámzik a klub, mindenki tombol és énekel.

Úgy látom szeretik a saját nótáinkat. Pihenni kéne, de hát így is írtam meg a műsort. Ezután pihentető dal jön. Varga Miklósról szólok pár szót, aztán a billentyűvel elindítjuk az Európát. Persze hogy éneklik, hiszen ez a dolguk nem ? A többiek végre pihenhetnek, csak ketten nyomjuk,ez így is üt. Oké meg volt. Pár szó arról hogy a magányt a rántott hús és a töltött káposzta adag megosztásánál részesítem előnyben, majd elindítjuk a Lord "Egyedül járom a várost" című nótáját. És ezt is szeretik és ezt is velem éneklik, rendes emberek ezek itt kérem!

Újabb Lord " Itthon vagy otthon", etalonnak számít. Érzem hogy egyre jobban fáradunk. Kicsit lassabb a tempó, mint ahogy azt én szeretném, de nem baj. A vokálok jók, az Ancsa jól nyomja. Vége.A következő dal előtt megpróbálok valamit mondani a hitről, Istenről, de aztán belekeveredek. Rohadt kínos, de valahogy kijövök belőle. A szöveget a mai napig nem tudtam megtanulni, pedig mindössze két versszak és egy refrén. Mindegy, papír van leírtam és most ott huhog velem szemben a kontroll falról. A kínos csak az hogy ezt az első sorban állók is látják, így nagyképűen amikor a refrénhez érünk félrerúgom(mert azt már megtanultam ). Csak a billentyű betét miatt játszuk, mert az vagány...

Újra dumálok. Kihirdetem a neten közzétett játékunk két komlói győztesét, akik a következő évre ingyen belépőt nyertek a zenekar koncertjeire. Az első nincs itt, viszont a második személy boldogan ünnepel velünk. Ez jó, a műsor megy , a többiek és én is kicsit pihenek.

"Magyarnak születtem és büszke vagyok arra, hogy Magyar vagyok"Ez a mondat mindent elmond, mindenki tudja hogy a következő dalok a hazaszeretetről szólnak majd, s ezek közül a legnépszerűbb a Kalász. Hegedű indul,gitár, odaszólok a Fidósnak"segíts a bőgővel!

Az egész klub egy emberként énekli a már oly sokszor lejátszott házi hymnuszt. Látom a szemeken, hogy őszintén gondolják velem együtt minden kimondott mondatát. Elhalkul a zene, megszólal a harang és velem együtt mondja a közönség az említett egy sort."Magyar vagyok..." Csend , és aztán taps. Bekiabálások " Vesszen Trianon!..." Jöjjön egy újabb gyöngyszem, Budapest Fényei ! Jól szól, igazán. Nyomjuk ezerrel, nem állunk meg, jöhet 1920! Dübörög a bőgő és a dob , a billentyű és a hegedű gyönyörűen színez és a sólók is a helyükön vannak. Jöhet a P.box, Soha nem elég című dala! Jól van, már nem csak mi fáradunk! Látom a srácokon előttem hogy ez eddig nagyon oda lett rakva! Egybe nyomjuk a box-os blokkot, Ingajárat, Vágtass velem. Kész, padlón van mindenki, ideje lesz pihenni ismét. Szórakozom kicsit. Egy ásványvizes palackot próbálok az orromon egyensúlyozni, miközben a grönlandi fókák hangját utánzom... éreztem hogy ez be fog jönni, még akkor is ha spontán jön. Frenetikus sikerem van, fürdök a boldogságban. Azt hiszem legközelebb megpróbálkozom a kardnyeléssel...

Líra következik, igazi saját líránk, az Utolsó dal. Gyönyörűen indít a Steve, szép a hegedű játék is és igazán szépen énekel ez az Ancsa. Gondolkodtam már rajta, hogy neki kellene végig énekelni, én meg szedném a jegyet... mindenki jobban járna. Nyomjuk felváltva az éneket, a Fidós is betartja a vokál szabályait. Halkan velünk énekelnek sokan és ez olyan meghitté teszi az egészet. Ez is véget ér. Kérdezem hogy bírják-e még, azt mondják igen. Akkor jöjjön egy kis Dinamit! Az az igazság, hogy ettől a bandától régebben több nótát is nyomtunk, de a sok tag csere miatt elkoptak, pedig én nagyon szeretem a dalaikat. Sebaj, majd pótoljuk! Néma kőszobor. Megy ez is ahogy kell. Ismét egy mobil jön, Miskolc. Ezt már álmunkból felkeltve is... vagy mégsem? Szólok a Stevenek hogy kezd már el, de csak nézi a Dokit. A Doki meg őt, én meg lehúnyom a szemem, mi lesz itt ? A Gipsy belekezd , na végre valaki... összeröhögünk. Megy a nóta, most már nincs baj. Jöhet a blues félóra... Dumálok, bevezetem az első gyöngyszemet," pontos idő , fél négy lesz tíz per múlva"... húha ez nem ült most, a közönség csak néz... " na jó háromhúszas blues". Nézem a Gipsyt, ő meg engem...neeee " Steve kezd el !" Indul a zongora... Ezt a dalt már három próbán úgy játszottuk ahogy az eredeti, tehát gitárral kezdjük... vagy nem. Hátra nézek, a többieknek fülig ér a szája...fasza! Remélem a pocsolyába léptemnél is lesz valami kis újdonság. Nem , azt tudja mindenki ,hogy hogyan beszéltük meg. Dob - ének, majd bőgő, aztán majd mindenki. No hát végre valami úgy van ahogy azt megbeszéltük. Fáradok, és velem fárad már mindenki. Nem csak a társaim ,de a közönség is. Oké, Édes otthon , aztán pihentetésnek egy kis Rossz vér. Érzem ahogy a beindított őrülettől elfáradt arcok ismét kisimulnak , kicsit megpihen minden. Na akkor essünk neki még egyszer úgy rockosan! 2 forintos dal. Veszi a nép ahogy kell. Újra közönség énekeltetés, persze most nem esünk át a paci túlsó oldalára. Egy kicsit a lányok, egy kicsit a fiúk aztán megint együtt. Jól szól.

Iszom egyet, aztán emlékezem az édesanyámra. Elmondom hogy a következő dal neki szól oda fel a menyországba. Szépen játszák a többiek, szebben mint próbán. Néha nehéz is énekelnem...Álmodtam egy világot, így jó ebből kijönni. Ez segít hogy ne veszítse el az előtte elhangzott dalunk a hangulatát. Újra velem énekel mindenki, talán már érzik hogy lassan véget ér. Halálomon vagyok, csurom víz rajtam minden, levegő alig van és már rég felét sem hallom a színpadon, mint az elején. Utolsó rockn'roll, had szóljon! Igen zúzósra sikerül a tempó, de sebaj. A nóta közben bemutatom a csapatot." Hegedű -vokál- kutyák-cicák nyírása : Kiss Anikó, nem hegedül- nem vokálozik és nem nyír állatokat viszont embereket igen : Borbás István Steve, szóló gitár és ingatlanok forgalmazása Murka Gyula, Gipsy, basszus gitár-vokál és profi hangfelvételek készítője Friskó Péter, Fidó, a dobolásban valamint szerencsejátékokban és játék gépek forgalmazaásában és szervizelésében a profi Szabados Dokker Gábor, Doki, én én vagyok ma csak így a Füles. Sziasztok, mindenkinek jó éjszaká! " Még egy refrén , aztán az utolsó versszak. Vége. Úgy teszünk, mintha ezt komolyan is gondolnánk, beszélgetünk, törölközünk a színpadon. A közönség valamit el kezd, de nem elég meggyőző így a Suszter Lóritól tanult és jól bevált mondattal lépek a mikrofon elé." Alakuljon ki egy spontán vissza-vissza-vissza kórus és akkor mi azt fogjuk szintén spontán gondolni, hogy ti azt szeretnétek hogy játszunk még és akkor spontán vissza jövünk és szintén spontán még játszunk valamit, oké?" És mintha csak erre vártak volna , a közönség rákezd a kedvenc slágeremre: Vissza!Vissza!Vissza!... csak úgy spontán... és mi visszajövünk... spontán.

Kopasz kutya. Ez mindig bejön. Zúzzuk a nótát ahogy azt kell, a közönség egyik fele táncol, a másik pogózik. Amikor a refrénekhez érünk lemegyünk kutyába az első sorral. Csurom vizes itt-ott félmeztelen srácok, elkent sminkes tini lányok ugatják velem a dalt. Kemény! Kicsit világvége ahogy kinézünk mindannyian. Olyanok vagyunk mint egy vert sereg, de mi nem vesztettünk, csak nagyon elfáradtunk. Ennek feloldására jöhet a Hűtlen az Eddától, csak úgy zongora kísérettel.Jó ez a dal és jól van kitalálva a helye is ma. Mindenki tudja , már nem sok lehet vissza, így velem énekel. Jöjjön hát az utolsó döfés a mai napra, az Utolsó cigaretta a mobiltól! Igen , ez még kellett hogy ne tudjunk holnap felkelni az ágyból és hogy ne felejtse senki ma itt a Cs.Í.T. játszott. És amikor szépen halkan megszólal a zongorán Balázs Fecó Maradj velem című dala, már mindenki megbékél a gondolattal, hogy most valóban vége a koncertnek. Senki sem szomorú, mégis páran könnyes szemmel borulnak össze és éneklik velünk a refrént. Megköszönöm mindenkinek aki tett a mai koncertér , a zenekarért bármit is, elköszönök mindenkitől. A többiek mind mellettem állnak, az Ancsa és a Fidó énekelnek, a Dokker a Gypsi vállát átölelve integet a közönségnek, én még "lepacsizok" az első sorral, majd visszaállok a többiek közé. A fidós int, meghajlás...egy utolsó mondat a mai koncert emlékkoncert miértjével kapcsolatban és a közönség elkezdi skandálni" Tunyogi Peti! Tunyogi Peti! Tunyogi Peti! majd lassan átváltanak a csak így tovább!csak így tovább!csak így tovább! versre, ami számomra a legszebb vers ezen a napon.

Összeölelkezünk a színpadon , majd leugrok megköszönni a technikusoknak és valami száraz ruhát felhúzni. Közben mindenki gratulál, kezet fognak velem és a többiekkel. Kicsit még pihenünk, majd pakolás és jó éjszakát! Még napok kellenek hogy regenerálódjunk. Nagyon igénybe vesz ez mindenkit, de megéri. Nincs a világon olyan ember aki ne szeretné hogy szeressék, s mi ezt ilyenkor mindig megkapjuk. Hát ezért csináljuk, amíg élünk.

Füles, 2008. december 14.