Interjú

  2009.08.21. 14:10

– Most másodszor van Kárpátalján a Pokolgép, ugyanakkor rendszeresen koncertezik a Pokolgép Erdélyben, a Vajdaságban és Felvidéken is…
– Mi mindenhol játszunk, ahová meghívják a zenekart. Az, hogy most Beregszászban játszhatok, nekem személyesen sokat jelent, hiszen Czébely Csabi, a dobosunk is idevalósi, ezért tényleg olyan, mintha hazaérkeznénk.
– Csaba mára teljesen beépült a Pokolgépbe?
– Ő nagyon jó ember, jó muzsikus, sokoldalú zenész, nem csak egy dobos. Neki a Pokolgépben a helye, amíg itt jól érzi magát, addig én ezer örömmel együtt muzsikálok vele.
– Ki írja a Pokolgép újabb dalait?
– Mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy kifejezze a gondolatait, akár szövegben, akár zenében. Tervezzük, hogy egy fantasztikus Pokolgép-lemezzel örvendeztetjük meg azokat, akik szeretik a zenekart.
– Mikorra készül el az új lemez?
– A legutóbbi lemezünk két évvel ezelőtt jelent meg, a következő pedig csak akkor fog, amikor összeáll egy olyan anyag, amiről elmondhatjuk, hogy jó zene készült. Most feltöltődő stádiumban vagyunk, vannak új szövegötletek, új dalok is. Elindult egy folyamat, de még nem vagyunk végén az útnak.
– Újabban akusztikus koncerteket is adtok?
– Ez véletlenszerűen kezdődött, elmentünk Veszprémbe játszani, ahol az volt a kérése a szervezőknek, hogy nem szeretnének túl nagy hangerőt, mert utcabál volt sok-sok turistával. Akkor akusztikus gitárokkal meg dobbal csináltunk egy halkabb bulit. A közönség lelkesedése olyan mértékű volt, ami azt sugallta nekünk, hogy erre igény van. Ennek a hatására döntöttünk úgy, hogy a Pokolgép együttes meg kell mutassa ezt az arcát is, így elkészült egy ilyen jellegű lemezünk is. Mi nagyon élvezzük ezeket a bulikat, egész más a hangulatuk.
– Sokat koncerteztek most, vagy van idő pihenésre is?
– Mi nem a zenélésből élünk, mindegyikünknek van valami más foglalkozása is. A zenélésből elég kevés zenekar tud ma megélni Magyarországon, s mivel mi is magyar zenekar vagyunk, mindegyikünknek van valami becsületes megélhetést biztosító szakmája, a Pokolgép pedig a hobbi, a szórakozás, kikapcsolódás.
– Gábor, te alapító tagja vagy a Pokolgépnek. A nyolcvanas évek közepétől nagy sikereket értetek el, egy ország ismeri a dalaitokat, és ennek ellenére még valami más munkát is kell vállalnod?
– Ez sajnos akkor is így volt. Eleinte egyedül voltam, majd lett családom, de mindig kellett csinálnom valami mást is, jelenleg ének-zene tanár vagyok. De azt csináljuk, amit szeretünk, és a zenekar most erősebb, mint bármikor. Olyan muzsikusok vannak a csónakban, akik ezt a zenei hullámot nem meglovagolni akarják, hanem kiszolgálni és élvezni azt, hogy együtt csónakázhatunk.