- Szia Attila! Először is kezdjük az aktualitásoknál. A (félig-meddig) régi felállás szilveszterkor elköszönt. Hogy sikerült az a buli, Te hogyan élted meg? 
- Nagyon kellett már az a buli ugyanúgy nekünk, mint a közönségünknek is! Igazából az elköszönés sajnos csak a Fidós (Friskó Péter – basszusgitár) részéről sikerült szépen, mivel a volt billentyűsünk, Steve (Borbás István – billentyűk) eléggé fura módját választotta a tizen-, sőt huszonéves együttzenélésnek, egyszerűen egy sms-ben közölte, hogy ennyi volt. A buli fergetegesre sikeredett - és hogy én hogyan éltem meg? Én minden koncerten újra megszületek és velem születnek újjá az álmaim.
 
- Nem ez volt az első szilveszteri koncertetek. Ilyenkor mindenki bulizik, ünnepel, Ti pedig zenéltek. Nektek ez hogy esik? Szívesen csináljátok ilyenkor is a bulit vagy inkább lennétek máshol ilyenkor?
- Valóban nem szoktunk szilveszterkor fellépést vállalni, ez volt a tizenöt év alatt a második. Tudod, úgy van ez, hogy ha olyanokkal lehetsz akiket szeretsz, akkor olyan mindegy hogy hol vagy és mit csinálsz. Ez a buli is ilyen volt, részünkről egy pót karácsonyi ajándék és ugyanezt kaptuk mi is a Toxicban december 31.-én.

- Visszatérve a zenekar dolgaihoz. Jött Ricsosz (Szepesi Richárd) a billentyűkhöz és Laci a basszushoz. Hogyan találtatok rájuk, illetve eddig milyen a közös munka?
-Húúú! Ricsosszal már másfél éve ismerjük egymást, hiszen először az Ismerős Arcok I. táborában találkoztunk 2008 nyarán. Akkor megtettük a kötelező "hú de k*va jók vagytok!" gesztust egymás felé, lemezt cseréltünk és ment ki-ki a maga útján. Tavaly újra összejöttünk a Cs.Í.T. I. táborban és ott már mint egymás valódi rajongóiként köszöntünk, hiszen a Ricsosz elmondta, hogy nagyon szereti a zenénket és közben én is hozzájutottam az Avatar újabb lemezéhez és Avatar fanná lettem. Nem gondoltam volna, hogy a barátságunk még rejt magában egy-két érdekes dolgot, mígnem Csolnokon összefutottunk ismét. Amikor Kara Zsolti barátom odaállt elém a Ricsosszal, el sem tudtam képzelni mire készülnek ők ketten. Tudták, hogy szarban van a zenekarunk, de nem is mertem volna remélni, hogy ott akkor a Ricsosz bejelentkezik segítőként, majd kb. öt hosszú perc után bejelenti, hogy velünk szeretne zenélni. Sírva fakadtam, mert ilyen nincs, és látod mégis csak van. Ő tehát így került közénk. A Lackóék (mert tudnod kell hogy a Dombai László név mögött két fantasztikus ember bújik meg: apa és fia) hirdetésre jelentkeztek. Róluk semmit sem tudtam, így az általuk leadott youtube-s link-ről hallgattam meg mit tudnak. Két fantasztikus embert és nagyon jó zenészeket ismertem meg bennük. A felállás szerint az ifjabbik Laci a stabil tagunk, de ha valami miatt nem tudna jönni, akkor az apukája (aki fiatalabb nálam :-)) ugrik be helyette.
 
- Ugye a CSÍT zenekar alapvetőleg komlói. Vagy legalábbis Baranya megyei. Ricsosz pedig tudtommal fővárosi. Milyen gyakran sikerül megoldani vele ill. a VRB-ben is gitározó Zsibivel (Zsiborás György) a közös próbákat, közös koncerteket?
- A Ricsosz az elején elmondta hogy ő heti rendszerességgel tud járni próbákra és ez igaz a mohácsi basszuscsapatra is. Sajnos sokkal nagyobb gondot okoz számomra a Zsibi, aki ugyan Komlón lakik, de kiszámíthatatlan, ezért a csapat még nem végleges, hiszen a Gyuritól meg fogunk válni, hogy működni tudjunk teljes gőzzel.
 
- Eddig Te voltál a banda elsődleges szövegírója és gondolom általában a Te elképzeléseidet tükrözik a zenék is. Most pedig egy karakteres szöveg- és zeneszerző csatlakozott hozzátok Ricsosz személyében. Ezáltal feltételezhetően változni fog (valamennyire) a zenekar stílusa, de mégis mennyire fog Ő beleszólni a dalírásba?
- Ez egy jó kérdés, hiszen eddig sem volt megtiltva a társaimnak hogy szöveget írjanak, illetve azt tudni kell, hogy a zeneszerzés az a zenészek munkája, és nem az énekesé. Persze voltak ötleteim, de inkább a többiek zenéjét csináltuk meg. Örülök, hogy van rajtam kívül is, aki aktívan hozzájárul a mondanivalónkhoz és már az első szövegnél éreztem, hogy egy húron pendülünk a Ricsosszal. A stílus nem változik, csak talán frissebb lesz és ez jót fog tenni a zenénknek.

- Honlapotokon megjelent, hogy felvettetek műsorra Ossian és Sing-Sing dalokat is. Meglepő módon egy hard rock csapat heavy metalt játszik. Honnan jött ez a gondolat?
-No ez még csak felvetés, de az az igazság hogy hozzám közel áll a Heavy Metal zene, hiszen rengeteget hallgatok ebből a stílusból. Hogy játszunk-e vagy sem az majd kiderül, ehhez a többiek is kellenek, de ha ők is benne lesznek egy kis játékban akkor miért ne?

- Utolsó kérdésem Szepesi Úrral kapcsolatban, megígérem. :) Lesz közös Avatar-CSÍT turné? 
-Azt mondják soha ne mond azt, hogy soha! Nem tudom. Én örülnék már egy egyszerű kis Cs.Í.T. turnénak is. Az Avatar budapesti zenekar, meg vannak a kapcsolataik és meg van a számukra kijelölt csapásirány amerre haladnak. Mi vidéki banda vagyunk és járjuk a magunk útját és ha néha-néha összefutnak az útjaink, akkor örülünk egymásnak és drukkolunk egymás sikeréért. Tavaly eljöttek a táborunkba, idén is meghívtuk őket, így ha turné nem is jött még össze, de egy-egy jól sikerült napon azért nyomjuk együtt a rockn'rollt.
 
- Annak idején mikor Fidós csatlakozott a zenekarhoz, Vele nem csak egy basszusgitárost, de egy kiváló vokalistát és stúdiótulajdonost is nyert a zenekar. Közel kerültetek a 2. nagylemez felvételéhez, sokszor volt róla suttogás, hogy kész van a Kifulladásig c. album. Mégse történt semmi a 3 számos demón túl… 
-Igen, valóban így könnyebb lett volna, de ez máig sem változott semmit, hiszen a Fidós ugyanolyan jó barátunk és ha egyszer rászánjuk magunkat akkor a stúdió nyitva áll előttünk.
 
- Tényleg most hány nóta van a zenekar tarsolyában? 
- Nyugodtan mondhatom hogy egy lemeznyi.
 
- Most hogy nincs hangmérnök a Zenekarban, feltételezem távolabb is kerültetek a lemezfelvételtől. Mégis, van esély egy új CSÍT-anyagra a közeljövőben?
- Az esély arra hogy idén lemezt készítsünk pont annyi mint tavaly, csak rajtunk múlik hogy mikor állunk neki. Ha a zenekart elég stabilnak fogom tartani, akkor nekiugrunk a második lemeznek.
 
- A tavalyi CSÍT-táborra újra nyomtatok a Kemény Idők nagylemezetekből és a 2008-as (Úristen, de rég volt…) demóból. Maradt-e ezekből esetleg, vagy hogyan lehet hozzájuk jutni?
- Igen, van még belőlük, és amíg nem lesz kész az új, addig folyamatosan hozzá lehet jutni az anyaghoz vagy postai úton, vagy a koncerteken. Szeretném elmondani, hogy készült egy Cs.Í.T. összes című album, amire felmásoltuk a dalainkat + egy egész koncert felvételét, ami azért érdekes, mert olyan dalaink is szerepelnek rajta, amik az említett korongokon nem. Ez borító nélkül lemezárban 200 FT minden koncerten megvásárolható. Fontos tudni, hogy DVD lemezre van írva, mert hagyományos CD-re nem fért volna fel.

- Apropó Tábor. Hogy sikerült? Egyrészt anyagilag hogy sült el a buli, másrészt Ti, harmadrészt a Közönség hogy érezte magát? 
- Tavaly első ízben rendeztük meg a tábort és hogy hogyan sikerült azt bizonyítja hogy már elkezdtük az idei szervezését. Sajnos az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, de minden más fantasztikusra sikeredett. Jók voltak a kiegészítő programok, csodálatos volt hallgatni Simó Józsi bácsi Wass Albert életéről szóló előadását, és természetesen nagyon jók voltak a fellépő zenekarok is egytől-egyig. Igazi baráti hangulat volt végig. Anyagilag mi úgy terveztük hogy ha nem zárunk mínusszal, akkor jól csináltuk. Jól csináltuk! Mi - és ebbe a szervezők és a zenekarok is benne vannak - nagyon jól éreztük magunkat és ez igaz a közönségre is.
 
- Tervezitek, hogy idén újra megrendezitek? 
- Igen, mint ahogy azt már írtam, idén is lesz Tábor, június 25-26-27.

- Térjünk át egy kicsit a dalokra. A zenétek alapvetően hard rock, mégis a szövegvilág tekintetében jóformán ketté lehet osztani a dalaitokat. Az érzelmes, borongós hangulatú „gothic rock” és a hazafias lelkületű „nemzeti rock” dalokra. Ez teljesen egyedi, a CSÍT nem egy tipikus hard rock csapat. Te hogy éled meg ezt a kettősséget, tényleg ennyi feszültség és ennyi érzelem lakozik Benned?
- A dalok belőlem születnek, az életről és az érzelmeimről szólnak. Amikor egy szöveg elkészül, soha sem gondolkodom el azon, hogy vajon milyen stílusba lehet elhelyezni, mindig az adott hangulatomat tükrözik. Ha síró gyermeket látok, sírva fakadok és arról írok hogy mennyire fáj annak a cseppségnek minden könnye, ha igazságtalanságot látok gyönyörű kis hazámban akkor a vérem lázad, s lázítja szavaimat amit ki kell hogy kiabáljak az egész világnak. Nem érzek kettősséget, ilyen vagyok. Valóban túlfűtött érzelmekkel áldott meg a Jóisten, de ezért lettem zenész, hogy ezeket az érzelmeket jóra használhassam.
 
- Utóbbi miatt gyakran rátok húzzák a –sajnos ma nem pozitív- nemzeti rockbanda bélyeget. Ért emiatt Titeket bármilyen hátrány? 
- És ismét egy jó téma! Nem szeretem a Nemzeti Rock meghatározást és azt is elmondom hogy miért. Ma Magyarországon rengeteg amatőr zenekar létezik. Húsz éve minden kezdő Bluest akart játszani három-négy akkordból, ezután tíz évvel jöttek a hörgőmetál bandák minél kevesebb zenével és pár éve eljutottunk a Nemzeti rockhoz. Vannak ennek a műfajnak nagyon jeles képviselői ebben az országban, lásd Ismerős Arcok, Kormorán, Kárpátia. Sokan nagyon egyszerűnek hiszik ezt a műfajt, nem nézve a színfalak mögé. Itt nem elég okosat mondani, itt igazat is kell és nem elég csak az igazat kimondani, de utat is kell mutatni. No ezt sokan nem ismerik fel. A Nemzeti Rock felhígult, de nem csak a zenészek körében, hanem a közönség is hát... Nem szeretem a hétvégi Magyarokat, akik egész héten kussolnak és elpirulnak, ha egy ÁRPÁDSÁVOS zászlót látnak. Minket a Kalász című dalunk miatt száműztek a rock portálokrol és besoroltak az oi zenekarok közé. Amikor kértem hogy tegyenek vissza a rockbandák családjába, végleg törölték a zenekarunkat. Nem vagyunk Nemzeti Rock zenekar! Rock zenekar vagyunk, akiknek vannak gondolataik amiket ki is mondunk mindig. Már csak nálatok találom meg a bandánkat amiért hálás is vagyok nektek.
 
- A zenekarok fejlődésmenetére jellemző, hogy minél kezdőbbek, annál több feldolgozást játszanak (értelemszerűen) és ahogy telnek évek és jönnek a saját dalok, úgy kopnak ki a műsortárból a klasszikusok. Nálatok mégsem… miért? 
- Így indultunk, elkényeztettük a közönségünket és ma már nem tehetjük meg hogy ne játszunk egy-két klasszikust.
 
- Ennek a helyzetnek a másik éle az, hogy ha sok feldolgozást játszotok, akkor kevés sajátra marad csak idő. Bár nekem még soha nem sikerült eljutnom koncertetekre, de ahogy utánanéztem, több kedvencemet (pl. Varjú, Tűz, Kemény Idők, Őrült) nem is lett volt esélyem hallani. Ráadásul nem szeretek több előadót sem, akiktől nem egy dalt játszotok. Szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Tervezitek most az új tagsággal, hogy – ha már úgyis meg kell tanulniuk a programot – egy sokkal több saját dalt tartalmazó műsortervet állítotok össze?
- Mindenképpen, hiszen egy zenész leghőbb álma hogy a saját zenéjét játszhassa. Amikor "csak" egyórás műsort kell adnunk, akkor saját programmal megyünk, csak abban az esetben teszünk bele feldolgozást, ha azt a megrendelő külön kéri. 

- A CSÍT zenéjében a hegedűhasználat rendkívül egyedi. Szinte olyan, mintha második gitár helyett alkalmazzátok a hegedűt. Honnan jött annak idején az ötlet? 
- Az ötlet magától az Ancsától jött, hiszen ő talált meg minket, hogy szeretne velünk zenélni. Azt hiszem jól tette :-)
Valóban fontos, hogy a hegedű ne egy beleerőltetett hangszer legyen a zenénkbe, mint azt már oly sokszor tapasztaltam más vonósokat felvonultató zenekaroknál, hanem önálló szerepben, de alkalmazkodó hangszerként használjuk.
 
- Tényleg a feldolgozásokba beépítettétek a hegedűt is, vagy milyen szinten dolgoztátok át őket? 
- Igen, szinte minden feldolgozás dalban helyet adtunk az Ancsának és a legjobb visszaigazolások azok voltak amikor egy-egy szerző mondta azt, hogy ezt nem is gondolta volna hogy így is lehet az általa írt dalt előadni.
 
- Eddig egyszer sikerült fellépnetek Pallais fesztiválon és a Magyar Szigeten is. Ezekre a bulikra hogy emlékszel vissza? 
- Mindkét történet az elkeseredést táplálja bennem. A Magyar Szigeten voltunk előbb. A meghívó a lejátszott koncertünk után fűt-fát ígért, el volt ájulva tőlünk, azóta egyszer sem léphettünk fel azon a rendezvényen annak ellenére hogy évente jelentkeztünk és a barátaink is sok szálat megmozgattak azért hogy újra ott láthassanak minket. Könnyebb Kárpátaljára, vagy a Délvidékre kijutnunk, mint itthon játszani a Magyar Szigeten. Ez nagyon sok mindent elárul! A Pallai Produkció keretén belül kétszer volt szerencsénk színpadra állnunk, egyszer Pécsett, utána Szombathelyen. Életem legszebb koncertjei közé tartoznak. Ott lehettünk a "nagyok" között és nem vallottunk szégyent, aztán amilyen könnyen jött olyan könnyen tűnt el a további lehetőség számunkra. Mindkét eset, a Magyar Sziget és a Rocklegendák fiaskója azt a fájdalmas felismerést erősíti bennem, hogy nem az számít hogy mit tudunk, hanem az hogy milyen összeköttetésekkel rendelkezünk. Még szerencse hogy amikor már majdnem teljesen elkeserednék, jön egy újabb bulink, ahol a közönségünk (akik nem érdekből szeretnek minket) újra támaszt ad és felsegít a képzeletbeni padlóról. Értük csináljuk és ha a nagy megfejtők nem is segítenek, attól még mi a világ legjobb közönségét tudhatjuk magunk mellet és ez a lényeg, semmi más. 
 
- Jópár éve volt egy kisebb turnétok Tunyogi Péterrel, aki azóta már nincs közöttünk. Milyen érzés volt Vele játszani? 
- Hááát, turnénak nem nevezném, de valóban volt pár koncertünk Tunyóval. Milyen érzés volt vele játszani? Azzal az emberrel akinek a hangján nőttem fel, aki maga volt számomra a megtestesült Rock? Csodálatos! Soha nem fogom elfelejteni és nem csak a fellépéseket, hanem Tunyót aki ember volt, aki jótanácsokkal látott el, aki egy pécsi fellépésen úgy tűnt el a tömegben mint egy szürke kisegér. Szerettem őt, és nagyon sajnálom hogy már nincs közöttünk.
 
- Felvétel vagy bármi maradt azokból a koncertekből? Vagy csak az emlék a szívetek mélyén? 
- A szívünk mélyén biztos ott marad örökre, de nekem van egy kalóz felvételem egy szilveszteri komlói bulinkról, amikor együtt nyomjuk a rókenrollt.Nagyon féltva őrzött kincseim egyike.

- Tavaly pedig Rudán Joe-val volt egy közös koncertetek… 
- A Joe egy világi nagy fazon. Imádom a figurát, mert úgy kezeli a világot ahogy ő jónak látja és nem igazán érdekli, hogy a világ eközben hogyan éli ezt meg. Nagyon jó vele bulizni, szinte bárhol bármikor össze tudunk hozni egy jó kis jam-et próba nélkül, annyira együtt tudunk gondolkodni. No persze, ehhez kőkeményen kell az ő profizmusa :-)
 
- Illetve volt egy akusztikus próbálkozásotok is… Mesélnél erről egy picit?
- Szívem csücske az akusztikus zenélés. Azt vallom, hogy az az igazi zenész, aki mindenféle segédeszköz nélkül egy akusztikusan megszólaltatott hangszeren is meg tudja mutatni magát. Az akusztikus buliknak lelke van, olyankor minden másképp szól, minden kicsit közelebb kerül a hallgatók szívéhez. Nem mondok le róla továbbra sem. Jelenleg ismét régi barátommal Vincével, és az Ancsával élesztgetjük régi formációnkat, a String -et, de szeretnék a zenekarral is ismét pár akusztikus bulit összehozni.

- Miodragovits Vince? A Sárga holló szerzője?
- IGEN!!! :-)

- Most hogy átveséztünk néhány fontosabb állomást a múltatokból, muszáj megfordulni. Idei tervek?
- Idén ? Csapatépítés, Tábor, Lemez, Bulik. Remélem sikerülni fog!

- Mindehhez sok erőt és sikert kívánok Nektek! Köszönöm a beszélgetést! Csak így tovább, kifulladásig!
- Köszönöm a lehetőséget a Cs.Í.T. zenekar nevében.