- Kezdjük a kezdeteknél. Téged mik motiváltak, mik voltak az okok annak idején, hogy elindíts egy zenekart, hogy elkezdj zenélni?
- Mazu: Az okok nagyon egyszerűek. Az motivált, hogy megismertem Zoránt ’88-ban. Egy gyerekkori barátommal együtt volt katona, és ő hívott le akkor még a Római-partra egy Spitzer nevezetű kocsmába, hogy „gyere le, mert skinheadekkel fogok a hétvégén mulatni”, és mondom, „azt én is megnézem”. Aztán ottragadtam. Egyszerűen összehaverkodtunk nagyon sok emberrel, abban a közegben megfogott ez a hazafias érzés, amit akkor máshol ezt így nyíltan nem nagyon lehetett hallani, hogy valaki hangoztatja, hogy ő magyar, és büszke arra, hogy magyarnak született, és ebben az országban él, és azért próbál bármilyen kis lépést tenni, hogy ez az ország szebb és jobb legyen. Dióhéjban ez így megfogott és a Fejbőrt megismervén, és meghallván, néha megpengettem egy húrt (nevet). Először rockabilly zenekart szerettem volna csinálni, de így nyilván nagyobb értelme volt, mint Fenyő Mikit kopírozni, és ezért kopíroztam Zoránt. Aztán nagyon gyorsan, szinte villámszerűen létrejött. Először Kiss István barátommal, meg Olsennal megbeszéltük, hogy csinálunk egy zenekart. Nahát a beszélgetés végére kiderült, hogy ez nem lesz így. Olsen, aki dobolt volna, kiszállt, mire kijózanodott (nevet). Utána elmentünk egy pár sráccal egy budai próbaterembe, ami a Gellért-hegyen a Bakator utcában volt. Kiss István ott az első próbán bejelentette, hogy nem fog énekelni, mert a Magyar Karácsony nagyon hosszú és ő ezt nem fogja megtanulni (Zorán: nevet). Onnantól kezdve volt egy első út, hogy a gitározgatás mellett meg kellett tanulnom énekelni is és onnantól kezdve megalakult a Magozott Cseresznye Nemes Karcsival és… voltak ott zűrzavarok, és hát ennek utána kellene néznem, (ugyanis a Fejbőr után a Magozott Cseresznye fogyasztotta el a legtöbb tagot az elmúlt 20-22 évben,) de a '92-re létrejövő első klasszikus felállás tagjai Arab (Csermák Csaba - dobok), Cimbi (Tiba Attila - billentyűk), Kuxi (Nemes Károly - basszusgitár), és én (Mazula Imre - ének, gitár).  

- Akkor ezek szerint, amikor megalakult a Magozott Cseresznye, Neked már kész elképzeléseid, szövegeid, számötleteid voltak…
- Mazu: Amikor megalakult, akkor már igen. A legelső dal, amit a Czimmer Jani írt, az A Mi Hazánk című dal volt. Ezt Ő ’84 körül írta, ha jól emlékszem, de lehet, hogy tévedek. Ezt tőle kellene megkérdezni. Valamint Hódosi Gida szerzemények voltak az első anyagon: Magyar Karácsony, Dráva Partján… Aztán egy híradóban egy székely néni énekelte Ó, bujdosó székely című dal, de csak egy mondatot hallottam belőle mire beértem, aztán abból írtam meg a Te Bujdosó Székely című nótát. Mostanában jöttem rá így 20 év után, hogy ez ugyanaz a darab, amikor a Petrásék megcsinálták. Aztán a Kocsma volt, ami egy La Bamba feldolgozás-jellegű valaminek indult, csak teljesen el lett kanyarítva, végül nem az lett. Ilyen kis humoros-kellemes dal kerekedett belőle. Abban az időben azért elég sokat adtunk a vicces meg a mulatságos dolgokra, tehát a hazaszeretet és a komoly dolgok mellett azért több hangsúlyt kaptak a vidám nóták. De most már egyre többet komolykodunk 

- És Te szeretnéd kikoptatni a vicces kocsmadalokat a műsorból, vagy nincs erre koncepciód, vagy alapelképzelésed?
- Mazu: Az életemben lett egy olyan váltás, hogy alaphelyzetben nincs szükségem a kocsmadalokra, ezáltal nem nagyon érdekelnek. Viszont azt tudom, hogy a közönségnek szüksége van rá, és mivel én egyfajta igényt elégítek ki a zenémmel, ezért játszuk őket. Megmondom őszintén, hogy szívemből nem tudok már kocsmadalt írni, most is a következő anyagunkra (sőt, végül rá sem kerül azt hiszem, mert nem lesz helye a lemezen,) Zorkó írt nekem egy kocsmadalt, de most olyan mély lesz a következő lemez, hogy nem fog beleférni.
- Zorán: Nem, nem fér bele az arculatába. 

- Nevezhetjük akkor a következő lemezt valamilyen szinten konceptanyagnak?
- Mazu: Ha azt mondom, hogy az Isten-Haza-Család fogalmát a valós értelmében boncolgatjuk a lemezen, és azt, hogy a magyaroknak mi a feladatuk a történelemben, múltban, jelenben, jövőben, és nem csak egy országra levetítve, hanem a világon mindenhol a magyaroknak. Mondjuk így: a Földön élő magyarságnak mi a feladata. Kíváncsi leszek erre a lemezre, nem tudom, hogy hogy hívjam, vagy hogy fogalmazzam meg… nem is akarom, majd a közönség eldönti, de félek egy kicsit, hogy erős lesz még, de a zene az nem lesz csalódás, maradunk a jól megszokott hangzásunknál. A szöveget meg, hát meg kell emészteni, mondjuk így…
- Zorán: Nem egy olyan, hogy első hallásra közérthető, bele kell gondolni, hogy mit is mondott, hogy is mondta. Sokkal mélyértelműbb lesz – ahogy azt eddig leszűrtem. De mindezt egyszerű nyelvezettel, tehát nem a nyelvezete bonyolult, hanem a gondolatok mélyek.

- Ezek szerint összeállt az anyag és lassan stúdióztok vele, ha jól érzékelem…
- Mazu: Igen, jól érzékeled, körülbelül két hónap múlva bemegyünk a stúdióba, már csak azért is, mert most már megcsináltuk a Fejbőr lemezt, és azt sikerült másfél hónap alatt készre venni, már csak a hangmérnök dolgozik rajta. Mi a jövő héten lemegyünk egy átnézésre, kivesszük még ami nem kell, meg a helyére teszünk egy-két dolgot, és szerintem két hónap alatt a Cserkót is meg fogjuk csinálni, már csak azért is, mert a dalok azok készen állnak. Tíz nótát terveztünk, ahhoz képest hatot dobtam ki úgy, hogy tizenkét dal lesz a lemezen (nevet). Merthogy hat nem fért rá, tehát azt mondtam, hogy jó, és tizenkettő lesz. Hát most ez így jött.
- Zorán (tettetett idegességgel, nevetve): Volt, amikor egy nap alatt írt nyolcat. Mondom, hát megszállta az izé. Mondtam neki, hagyd abba! De jött mindig hozzám, az én részlegembe a munkahelyünkön és mondtam: ne gondolkozz már, hagyd abba! És írt egy olyan dalt is, hogy „megígértem a Zoránnak, hogy nem írok új dalt”. És ezt is megírta dalban rögtön azt, hogy nem ír több dalt. Szóval mondom, elborult az agya (nevet). 

- Most dalíráson a szövegírást értjük?
- Mazu: Igen, általában mi egy dallamra írjuk a szöveget, tehát fejben megvan az énekdallam, hogy mit fogsz nagyjából énekelni. Én utána szoktam alátenni az akkordokat, de akkor azok az akkordok már kötve vannak, tehát megvan nagyjából a helyük. Nyilván, amikor bemegyünk a próbaterembe és ott van a többi tag is, akkor még csiszolunk, meg változtatunk, hogy ide jobb lenne inkább ez a hang vagy az a hang, de azért a fő vezérvonal az megvan. 

- És ugyanez a Fejbőr album esetében is így volt? Tehát a Te fejedben majdhogynem az egész anyag?
- Zorán: Igen, de egy része már régebben is megvolt, tehát még az Egészséges Fejbőrrel csináltuk volna, csak én onnan kiszálltam, pontosan anyagi okok miatt, mert nekem elegem lett a pénzéhségből meg a még populárisabbá válásból. Szerettem volna visszatérni a gyökerekhez, a nyers hangzáshoz, meg nem akartam ezt a túl pénzmotivált dolgot. De akkor ezeknek már legalább a fele megvolt. Összedugtuk a fejünket egy kicsit néha, ugye egy helyen dolgozunk, néha egy-egy rím nem jött meg, vagy „ez még jobb lenne ide!”. Közösen megírkáltuk ami még maradt, meg kidolgoztuk. Az volt a könnyű, hogy ki tudtuk dolgozni, hogy ide egy lányének, ide egy kórus… tehát a technikai része hamar ment. Már úgy mentünk le a stúdióba, hogy tudtuk az összes kicsi részletet is. Ez olyan Fejbőrös Fejbőr. Az az igazi Fejbőr-féle vegyesfelvágott, a kocsmadaltól a balladán át az akuálpolitikáig. 

- Zeneileg?
- Zorán: Én nem tudok mást csinálni, csak Fejbőröset. Erőteljes népzenei hatások, tehát tekerőlant, hegedű…
- Mazu: Minden van benne.
- Zorán: Bár van tangóharmonika és zongora is, de a dallamok is nagyon népiesek. Kodály Zoltán-i A-B-B-A változatú négysorosok, persze telítve kórussal, lányhanggal, felelgetős részek is… minden van benne. 

- A Tiétek pedig gondolom egy újabb zeneileg punk anyag lesz… Nem lesz megváltás…
- Mazu: Nem lesz megváltás, igen. Megmondom őszintén, hogy én nagyon régóta nem hallgatok más magyar zenekart, mint a sajátunkat, pont azért, hogy ne legyen bennem az, hogy valahonnan lefülelek valamit, és az marad meg, és azt csinálom meg. Kicsit meg voltam ijedve, amikor összehoztuk ezt, hogy Fejbőr-Cserkó egyben, mert így azért ez nehéz lesz, hogy ráadásul még én is játszom. De úgy érzem, hogy sikerült megtartani a különbségeket, mert hál’ Istennek a Zorkó fejében a teljes anyag összeállt. És ami az én szememnek is kedves, az a rengeteg hangszer, de pont ezért, mert már a RomEr, meg ez, meg az a zenekar beletette, azért én nem akartam egy tizenötödik zenekarnak is megcsinálni…
- Zorán: De aztán megnyugodott, mert egészen más lett a hangulata is az egésznek.
- Mazu: Biztosan emelne a mi lemezünkön is, hogyha beletenném azt a három, vagy négy hangszert, amit én szeretnék. De a Cserkót szerintem már ebben a punk-rockos világban szokták meg – a punk-rockot értsd itt zenei értelemben, tehát nem szövegvilágilag. Ezt tudjuk. A Fejbőr meg - ugye most ez lesz az első Fejbőr album – olyan lesz, mint az első Egészséges Fejbőr, csak a mai hangtechnikával, nyilván, plusz húsz év zenei tudással, ami most már a kezekben van, ugye akkor kezdtek zenélni a Zorkóék, tehát nyilván, hogyha azt az első albumot most vennék föl, ők is másképp csinálnák. 

- Az első albumon most azt a korai, ’88-as demót érted?
- Mazu: Igen, azt az Ébredj/Úgy szeretném címűt, azt igazi, eredetit. Mondjuk így, Ős-Fejbőr. (Zorán: bólogat) 

- Ha már így szóba került a lemezminőség, az utolsó két Magozott Cseresznye album nem kimondottan jó a hangminősége.
- Mazu: Nem kimondottan jó – kimondottan rossz. A Más tollával…-t körülbelül úgy sikerült fölvenni, hogy elmentünk egy stúdióba, és a Jóisten belenyúlt, hogy nem kell nekünk abban a stúdióban felvételt készítenünk. Tehát egy felvétel alatt három keverőpult ment tönkre, és amit el tudsz képzelni egy stúdióban, ami létezik, az minden tönkrement. Úgyhogy kijöttünk a stúdióból. Vettünk egy saját hangkártyát, a számítógépet levittük a próbaterembe, tehát a Más tollával…-hoz két nap alatt megtanultam ilyen szinten a hangmérnöki munkát, és ezt mi vettük fel a próbateremben, és utána a keverés lett bevive a stúdióba. Erre volt körülbelül – mivelhogy kicsúsztunk az idővel a stúdióból, és mivel meg volt hirdetve, hogy a Magyar Szigetre meg fog jelenni – cakkumpakk egy hetünk. Bekapcsolni a gépeket, megtanulnom, hogy kell fölvenni, fölvenni, levinni, lekeverni, satöbbi. Erre egy hét a gyártással együtt.
- Zorán (ingatja a fejét): Az nagyon rohadtul kevés.
- Mazu: Tehát a Más Tollával…-nak ez a története, az Ébred Már Az Oroszlán pedig szintén a saját termünkben lett fölvéve, ott a keverésre többet szántunk, az azért jobban is szól, meg zeneileg is jobban össze van téve, mert arra több időnk volt. Viszont ehhez a nyers hangzáshoz én ragaszkodtam. Nekem az erő, az élet, a feeling ebben van. Én elhiszem, hogy ez nem az a lemez, ami a legjobban szól, viszont ennek az erőnek, amit én szeretnék ezzel a zenével üzenni, csak így van értelme.
Amúgy nagyon sokáig azt is megkaptuk – amikor volt szinti, meg satöbbi a Cseresznyében -, hogy a Magozott Cseresznye nem tudja azt nyújtani a színpadon, amit a lemezen. És akkor azt mondtam: „jól van, skacok! Akkor mostantól azt fogjátok kapni, ami a lemezen van!” És azt kapják (nevet). 

- És akkor ezért nincs szinti sem…
- Mazu: Hát, vendégzenészek vannak, mert hazudnék, ha nem lennének. Talán az Ébred Már Az Oroszlán-on nem volt, de a Pro Patra-n ott volt billentyű, szaxofon, meg tekerőlant az Én Hozzád Tartozomban és az Árpád Népében. De valószínű meg lesz tartva ez a nyers hangzás a következő albumon is. Nem szeretnék jobbat csinálni (nevet). 

- Felvetődött még pár kérdéssel előbb (meg én is meg akartam kérdezni) az A Mi Hazánk című dalnak a történetét. Ugye Czimmer János az Egészséges Fejbőr basszusgitárosa volt…
- Mazu (fejét ingatva): Hát akkor nem! ’84-ben nem volt még Fejbőr.
- Zorán (csodálkozva): ’84-ben?
- Mazu: Amikor a Janika írta, Ő még egy gyerek volt a sok közül. Egy magyar kiskölök. És írt egy ilyen nótát.

- És hogy jutott el Hozzád?
- Mazu: A Czimmer Janitól (nevet). Úgy, hogy ők nem csinálták meg a Fejbőrrel, nem tudom, hogy miért… Köszönöm ez úton is, hogy nem (nevet). Gondolom azért, mert akkor a Fejbőrbe a Zorán írta a dalokat.
- Zorán: Nem is nagyon tudtam erről a dalról. Sokáig nem is tudtam, hogy a Jani írta. Akkor tudtam meg, amikor a Kuxi zongorázott.
- Mazu: Pedig az már ’92-93… És amikor megalakult a Cseresznye, akkor mondtam a Janinak, (aki akkor még egy otthoni, Oi-Singers nevű brigádban volt, tehát akusztikus gitár és lábossal kísérték vagy műanyagvödörrel…) hogy lehet, hogy tudnék evvel a nótával valamit kezdeni – hogyha nem csinálja meg, akkor nyugodtan bízza rám, és mi megcsináljuk. Ideadta és onnantól kezdve nemhogy a dalt megcsináltuk, de az egész zenekar pályafutását kilőttük vele.

- És állíthatjuk, hogy a legnagyobb Cseresznye-himnusz lett belőle…
- Mazu: Szerintem igen.
- Zorán: Nekem még mindig az első verzió tetszik legjobban.
- Mazu: Hát, ez ízlések és pofonok.

- És most újarögzítitek az új lemezre…
- Mazu: Igen, megint lesz egy olyan verzió, amit még soha nem játszottunk el, tehát komplett zenekarral. Most a Ceka csinálta meg, a legújabb szólógitárosunk, aki most már hál’ Istennek három éve velünk van, tehát elég sztenderdnek tűnik. Megcsináltuk úgy, ahogy meg kellett volna már tizenöt-húsz éve, de valamiért soha nem került elő, hogy komplett zenekarra hangszereljük át. Most eljött az ideje, most így lesz rögzítve. Egyébként ez az egy régi dal lesz a tizenkettőből az új anyagon. Illetve lesz egy Egészséges Fejbőr feldolgozás, a Neked című dal, amiben a Zorán arról énekel, hogy elhagyta a lány, én meg megírtam ugyanarra zenére, hogy megtaláltam a lányt.
- Zorán: Átfordítva pozitívra. Ugyanaz a szövegszerkezet, csak a szöveg mindenben pont az ellentéte, és jól kijön. Jó ötlet. Természetesen vidámabb a hangulata, mert punk-rockosabban van játszva, és örömmel énekli, hogy megtalálta a feleségét, természetesen. Jó ötlet!

- Talán állíthatom, hogy (az első óta) az összes Magozott Cseresznye albumon vannak olyan dalok, mik már régebben rögzítve lettek és újra felvettétek őket. Te miért ragaszkodsz a dalok újrafeljátszásához, újrafelvételéhez, mikor – hangminőség tekintetében – sokszor az újabb a rosszabb?
- Mazu: Hát, ez nézőpont kérdése. Amikor mi ezt újra fölvesszük, az mindig abban a pillanatban a lehető legjobb. Lehet, hogy egy hónap múlva meghallgatom, és akkor azt mondom, ezt nem így kellett volna. Akkor jön egy másik gondolat. De egyébként ezt kint Angliában meg általában a nagyvilágban a skinhead- és oi-zenekaroknál ez alapvető és bevett dolog, hogy minden számukat körülbelül hetvennégyszer fölveszik. Minden zenekar. Főleg a nagy slágereiket körülbelül minden lemezre fölteszik, azért mert mindig jön egy új generáció húsz-huszonöt év alatt, mert négy-öt évente egy új generáció fölnő és bizony meg kell mutatni nekik a régi dalokat, hogy ez is van. Tehát ez ilyen egyszerű. Egy húsz-huszonegy éves zenekarnál már kell arra figyelni, hogy megismertesd az új közönséged a régi dalaiddal. Mert lehet, hogy megveszi az Ébred Már Az Oroszlánt, és nem tudja, hogy van előtte tíz lemezed.

- Ezzel tényleg találkoztok, hogy van a közönségeteknek egy olyan része, akiket a régi dalok újdonságként érnek?
- Zorán: Egy most tizennyolc éves gyerek az újakat sem nagyon ismeri, de azt, hogy a régieket… Azokat onnan, hogy játszuk a régi számokat! Mindig bele kell tenni, mese nincs, különben nem ismernek! Valami ebben megfogja őket, és akkor utánanéz, hogy van-e több is, és ő már visszafelé megy, aki nem velünk nőtt fel.
- Mazu: Egy egyszerű példát mondok: A Mi Hazánk. Ugye felvettük a ’92-es Az Én Hazám című kazettára és mondjuk melléteszem a 2004-es Papp Gyula-Sárdy Barbara-féle verziót, ahol szerintem életem legjobb éneklését hajtottam végre a Pro Patria-n, azt tényleg úgy éneklem, ahogy az elő van írva. Gondolj bele, ha az nem lenne rögzítve!
Igazából itt Magyarországon ehhez én ragaszkodom ezekhez a dolgokhoz egyedül. Meg is kaptam annak idején, hogy „a Mazula ugyanazt adja ki mindig a pénzért”. Csak azt nem tették hozzá, hogy 500-ért adjuk a lemezt. Nem 2500-3000 forintért, meg 4000-ért, hanem a Magozott Cseresznyét azt megkapod 500 meg 1000 forintért. Szerintem igazából nem sértődik meg senki ezen, hogyha ennyi pénzért rajta van két feldolgozás. Egyébként most is terveztünk még két számot vagy a Tenkes vagy a Várj Még című kompozíciót, de úgy döntöttünk, hogy most nem fog beleférni, mert sok a dal. És például a Tenkes is, ahogy megszületett, el lett kapkodva. Most már két éve játszuk, most már tudom, hogy kéne szólnia. Biztos, hogy föl fogom venni előbb-utóbb azt is, meg a Várj Még-et is, mert az meg most mindenkinek a nagy kedvence a zenekarban. Ilyen egyszerű. Vannak ilyen időszakok.
Vannak olyan dalok, mint például a Kassán A Szél, amit volt, amikor gyűlöltem már játszani, már a hajamat téptem ki, és egyszer csak azt mondtam, hogy „ha mindenki szereti, most már valahogy megbarátkozok vele!” és most meg nekem hiányozna, hogyha kihagynám a műsorból. Mikor megcsináltam annak idején, álmomban nem gondoltam volna, hogy bárkinek is tetszeni fog, és ma az A Mi Hazánk után a második legismertebb Cseresznye-nóta most Magyarországon.

- Most folytatódik nálatok ez a tendencia, hogy igyekeztek minimáláron tartani a lemezeket?
- Mazu: Igyekezünk minimáláron adni. Nyilván ezt az 500 forintot nem tudjuk tartani. Még a Zorkóval nem beszéltem meg, hogy a Fejbőrrel mi lesz, de valószínűleg mind a két idén megjelenő album 1500 forint környéki lesz, tehát megpróbáljuk azt, hogy a zenekar is fönt tudjon maradni, jövőre is be tudjunk menni a stúdióba és az emberek is meg tudják venni. Remélem, ők is átérzik azt, hogy tényleg azért kérünk pénzt, hogy tudjunk még egy lemezt csinálni.
- Zorán (bólogat): De tényleg, 1500 forint! Egy éjszaka alatt elmajrézható az egész. Közepes árú helyen három sör!
- Mazu: És a mi fajtánk is megérthetné, hogy ezeknek a zenekaroknak nincsenek szponzorai, itt mi dolgozunk reggel hat órától este hat óráig. Mi e mellett csináljuk ezt az egészet, azért mert szeretjük, és mert úgy gondoljuk, hogy a magyarságot hirdetni kell sajnos még mindig az országban. Bár ne kéne, és énekelhetnék sördalokat reggeltől estig sramlizenekarban. Tök jó lenne! De hát ehhez az kell, hogy támogassuk egymást mindenféle szinten.

- Az utóbbi két album, amik ilyen olcsók voltak, ez ugye nem okozott a zenekarnak akkora anyagi törést… Sikerült azért pozitívan kijönni velük?
- Mazu: Azt nem mondhatom, hogy nem jött vissza az az összeg, amit beleszórtunk, hál’ Istennek az visszajött.
- Zorán: De nem vett belőle két autót!
- Mazu (tettetett csalódottsággal, nevetve): Nem, az még mindig hitelben van! 

- De az a lényeg, hogy visszajött! Ilyenkor az ember azért arra törekszik, hogy legalább nullára kihozza…
- Mazu: Igen, ennyi a sztori. Egyébként amennyire hülyék vagyunk, még úgy hordjuk a kocsival a lemezt, hogy lemegyünk koncertre, és ki se vesszük (nevet). Már nem is áruljuk, csak, ha valaki odajön, hogy „Nincs nálatok?” – „De, van!” és nyomjuk a kezébe. Ennyire vesszük komolyan ezt az egészet (nevet).

- És arról van valami kimutatásotok, hogy mennyi fogyott ezekből az utóbbi albumokból?
- Mazu: Nincs. Nem is érdekel igazából. Ha fölnézel a netre, akkor tudod, hogy szinte az összes Magozott Cseresznye dalt le lehet tölteni a hálóról. Nekem az a kimutatási adat, hogy az ország bármelyik pontjára ha elmegyek és kétszáz ember fogad. Ha tehát ezt falvakkal fölszorzod, akkor könnyen kijelenthetjük, hogy több tízezres táborunk van. Ez a lényeg! Engem nem érdekel, hogy hány CD megy el, sőt én voltam az első, aki fölrakta az összes CD-t, hogy töltsétek le, hallgassátok! Egyébként nagyon érdekes, mert megfordult a világ. Most úgy van, hogy a CD a reklámod, és a koncerten kapsz X bevételt. A régi világban (mondjuk a ’80-as években) ez pont fordítva volt, tehát ott a koncerten nem volt akkora bevétel, hanem a lemezekből, az állami lemezgyáraktól kapták a zenészek a pénzüket. Megfordult. Ez promóció, reklám: csinálsz egy CD-t, ha tetszik az embernek, elmegy a koncertedre.

- Tekintve, hogy megszereztem a számlistákat a XX. Születésnapi koncertről, a koncert után elemezgettük a srácokkal, hogy a Nemzeti Dal és a Dráva Partján kimaradt végül a műsorból. Ez véletlen vagy direkt kihagyás volt?
- Mazu: A Nemzeti Dal az nagyon egyszerű oknál fogva maradt ki. Nem voltam olyan állapotban. Ez egy olyan nóta, hogy ebbe a születésnapi vidám hangulatba nem fér bele. És azt mondtam, hogy nem, ma Sándor pihenni fog, nem fogjuk hallani, mert nem éreztem magamban azt, hogy méltóképpen elő tudom adni. Ez egy olyan komoly nóta, hogy fölírom a műsorba, és ha abban a pillanatban úgy érzem, akkor nem játszom. A Dráva Partján pedig szerintem egyszerűen csak kicsúszott, mert előtte a Huszonegy…-nél volt a születésnapi köszöntő, és amikor újrakezdtük, átugrottunk egy nótát. De van ilyen, hogy fölírok húsz nótát és tizenhatot játszunk el, és előadunk még ötöt, ami nem volt rajta a papíron.
- Zorán: Meg hát ilyen kis nüanszok, hogy vidékről haza kell időben érkezni, mert hajnal ötkor már dolgozik a Ceka, vagy akárki… Akkor a ráadás még beleszámít, de kettővel akkor megkurtítjuk a műsort.

- És hogy éreztétek Ti magatokat azon a bizonyos születésnapi koncerten?
- Mazu: Zagyva Gyula szavaival mondanám azt, hogy: „Mazukám, 2009 legjobb bulija volt!”. Így tömören. Gyula azért egy-két rendezvényen ott volt 2009-ben, sok helyre meghívják, sok helyen Ő szervezi, Ő rendezi. És hát ez kerek volt. Mondjuk így, kerek volt ez a rendezvény. Be is fért mindenki, mert mondtam, hogy engedjenek be mindenkit, ha nem volt jegye, akkor is. Úgy megtelt ez rendezvény, ahogy kell. Megtisztelt bennünket a közönség, a húsz évet megkaptuk. Reméljük így lesz ezentúl is.

- Te játszottál valaha a Petőfi Csarnokban?
- Mazu: Nem.

- Zorán?
- Mazu: Zorán igen.

- Mennyiben más élmény volt annak idején ott játszani? Vagy semmiben nem volt más?
- Zorán (fejét ingatva): Nem, nem éltem meg sehogy sem, hogy az a Petőfi Csarnok.

- Egy átlagos koncert?
- Zorán: Hát először én még ott debütáltam a Flúgos Futammal, nekem az volt az első. Sec-perc alatt ott az emberek leroggyantak a ska zenére! (gondolkozik) Semmi. Iszonyat sokan voltak. De nem, nekem ez eszembe se jutott. Nekem teljesen ugyanaz, ha ötvenen vannak egy kis klubban, vagy akár ötezren.
Mazu: Meg azt nem szabad elfelejteni, hogy abban az időben sokkal többen jártak koncertre. Nekünk is, amit még együtt csináltunk a Vörösmarty Művelődési Házban, a Golgota utcában, 3-4000 ember összejött egy Tavaszi Ébredésre, vagy egy Fehér Karácsonyra.
- Zorán: Nem volt internet, meg otthonülés!
- Mazu: „Szólj a Pityunak, hogy jöjjön, mert buli van!” és kész! És az országból mindenhonnan följöttek. Egy évben volt két-három Cseresznye/Fejbőr koncert, és akkor az ország összejött. Lényegesen más volt.

- A szombati (március 13.) koncertre kérdeznék még rá. Mit várhatunk Tőletek? Először a Fejbőrtől…
- Zorán: Ugyanazt, Fejbőrt.

- Ugyanazt a műsort, mint a születésnapin?
- Mazu: Nem, rövidebb lesz.

- Új lemezről kapunk?
- Zorán: Nem. Hát örülök, ha be tudják tanulni a számokat, nemhogy majd egyből hatvan számot fognak megtanulni…
- Mazu: Tudjuk egyébként a számokat, de nem lesz.
- Zorán: Azzal még várunk. Én úgy szeretném csinálni, hogy kijön a lemez, megismerik, és már tudják énekelni. Akkor jó előadni. Amúgy leül a hangulat.

- Tőletek pedig...?
- Mazu: Dettó. Igazából, most hogy három hónap alatt két új lemezt kell/kellett megírnunk, összeraknunk, stúdióznunk, igazából nem nagyon tudtunk a műsoron változtatni, meg nem is akarunk, mert mit rakjunk be? Meg mit hagyjunk ki? Majd ha az új lemez kijön. Arról is valószínű, egy-két dal fog bekerülni, ahogy az Ébred már az oroszlánról is csak néhány került be. Most március 15.-e kedvéért lesz a Nemzeti Dal. Ezt most megígérem, ezt most nem tudom kihagyni. Olyan állapotba kell hoznom magam, hogy ez úgy szóljon a színpadon, ahogy Petőfi Sándor elvárja tőlem.

- Köszönöm szépen a beszélgetést.
- Mi köszönjük. Akkor várunk szombaton.

Készítette: Papesz