- Mind a ketten játszatok Varga Miklós zenekarában, a VMB-ben, ugye?
- Beró: Igen.

- Próbáltam utánanézni, mit játszik ez a zenekar a koncerteken, de konkrétan semmit sem találtam. Szóval adódik a kérdés: mit lehet elcsípni VMB-bulikon?
- Attis: Varga Miklós best of. Végülis az életpályáját. Aminek az volt a koncepciója még öt éve, hogy kronológiai sorrendbe szedtük a dalokat, és akkor elkezdtük valahol a P. Boxnál…
- Beró: Igen, konkrétan első P. Box kislemez, Halálkatlan, merthogy neki ez volt az első nyilvános felvétele, és akkor utána… Első P. Box lemez első szám, a Másnak Szól, sőt, a második lemezről is játszunk, mert A Zöld, a Bíbort még vele kezdték el csinálni. Aztán, ahogy megyünk tovább, Európa (persze koncerten nem ebben a sorrendben), és még abból a korszakból, a Varga Miklós Band lemezekről van még két nóta. Ugye időben ekkor volt az István, a Király is, abból egy dalt játszunk, amit ő énekelt, mint István. Aztán a Kormorános Megfeszített c. rockoperából kettő, aztán játszuk a Nemzeti Dalt is, a Kell Még egy szót is. Ezeket a dalokat, amiket játszunk vele, azokat azért játszuk, mert ő valamikor énekelte, még hogyha nem is vele ismerték meg. És a 2000-körüli szólólemezeiről is, amik már a jelenlegi zenekarvezető-billentyűs Retzler Péter fémjelezte korszakból valóak. Tehát ez a kronológiai sorrend. Ja, van még egy dal, tényleg! Két éve játszunk egy Őrizd a Lángot című dalt is.
- Attis: Amit pont most a napokban énekelt itt föl éppen, mert az új lemezén dolgozunk, és ez a dal is rajta lesz.

- Ezt Te amikor írtad, eredetileg is két énekre tervezted?
- Beró: Nem. Az Attila ötlete volt, hogy hívjuk meg Varga Miklóst.
- Attis: Nem egészen így indult a történet. A Látod az Utat című nótától indult az egész. Annak van egy hangulata. Én gitáros vagyok, sok mindet ismerek a hangszerről és azt is belátom, hogy vannak olyan frázisok, vagy hangulatok, aminél úgy érzem, hogy én oda kevés vagyok. A Látod az Utat-nál elképzeltem egy gitárszólót a fejemben, viszont tudtam, hogy nem tudom följátszani. Egy jazzes, gyors szólót szerettem volna, amit egyébként hallasz is, csak azt nem én játszom, hanem a Pálinkás Gergő, aki egy rohadt jó jazzgitáros. Innen elindult egy lavina, hogy meg kéne hívni más zenészt is. Jött egy hegedűszóló, egy vokál, és így jött a Varga Miki az Őrizd a Lángot-ba. Ekkor Beró már felénekelte az egészet, de az a versszak alapján, hogy „én is hiszem hogy felvirrad a nap…” azt mondtam, hogy Beró, ezt a Varga Mikinek írtad! Aztán jött Miki, felénekelte, és annyira megtetszett neki a dal, hogy műsorra kellett tűzni. Ráadásul ebből a nótából indult ki az új lemez terve.

- Ugyanúgy ketten éneklitek?
- Attis: Nem, ez Varga Miklós Band. Ő énekli az egészet.

- Szóval akkor most dolgoztok az új VMB lemezen…
- Attis: Igen, végül azon most mi dolgozunk, Hirleman Bercivel kiegészülve, tehát mindenki a zenekarból hozza a nótaötleteit, és akkor összegyúrjuk, amiből valamikor majd lesz egy Varga Miklós-lemez. A dalok nagyjából már megvannak, de még az nem dőlt el, hogy hány nóta lesz a lemezen, hogy ki fogja kiadni, ilyeneket nem tudunk.
- Beró: Ez az, ami az embereket a legkevésbé érdekli, hogy ki adja ki… (nevet)
- Attis: Mindenesetre készül az új lemez, de nagyon lassan. Tavasszal elkezdtük, aztán ugye nyáron mindenki eltűnik koncertezni, meg satöbbi, s most megint elővettük egy hete, úgyhogy valamikor majd csak megjelenik az ősszel… A dalok, mondom, már megvannak. Berci is hozott nótákat.

- Mi lesz az album címe?
- Attis: Újra Itthon.

- És milyen név alatt jelenik meg a lemez?
- Attis: Varga Miklós. Ez most Varga Miklós szólólemez lesz.

- Akkor a Band szócska nem lesz ott a végén?
- Attis: Nem, most ennél a lemeznél nem.
- Beró: Meg szerintem ez úgy van, hogy mivel tudjuk, hogy Varga Miklós több formációban játszik élőben, meg vendégeskedik is, satöbbi, szóval ezt a Varga Miklós és a Band megkülönböztetést igazából csak az élő fellépései során használja, azt kifejezve, hogy itt egy komplett zenekar játszik, és nem csak ő énekel szólóban.

- Térjünk át a Patriótára. Idén kijött a második lemezetek, a Kőbe Vésett Szó…
- Attis: Most január elsejétől, amíg ki nem jött a lemez, itt ültem a gép előtt (hátramutat) és csináltam. Hát, igen, fél éves meló, minden önerőből. Emiatt idén nem is vállaltunk annyi bulit, eléggé meg is csappant a számuk idén, de tavaly, amikor nem csináltunk lemezt, akkor egész jól tudtam koncerteket szervezni, most viszont idén itt ültem és csináltam. Nemsokára Tatán lesz egy koncertünk az Ossiannal, ami fesztiválnak van elkeresztelve, és ha jól sikerül, akkor talán lesz folytatása is…
- Attis: Aztán októberben lesz még egy bulink itt, hazai pályán. 22.-én pénteken.

- Sokat játszatok majd?
- Attis: Hát, igen, lényegesen többet játszunk, mint egy fesztiválon. Pont most beszélgettük, hogy miket kéne, erről a lemezről is lesz nóta.

- Saját dalokon kívül játszatok-e mást is?
- Beró: Nem. Bár mondjuk múltkor bevettük a Nemzeti Dalt a műsorba.
- Attis: De azért, mert március 14.-én játszottunk, és pont aktuális volt.
- Beró: Megtanulni meg nem kellett, mert a Miki műsorában játszuk, sőt, szerintem most is belerakjuk, mert 23.-a, a koncert utáni nap ugye nemzeti ünnep.
- Attis: Azt mondom, jó másfél órás koncert lesz.

- Azt hiszem tavaly tavasszal olvastam a Rockinformban egy kritikát az Ébredésről, amelynek talán a tételmonda az volt, hogy „2008 legjobb rock ’n roll albuma”.
- Attis (nevetve): Na, ennek a sztorija az, hogy amikor a wigwamos Hungarica-buli volt, ott megismertük a Gergácz Lacit, a Rockinform újságíróját, és Laci teljesen belezúgott a Patrióta zenekarba, talán ennek köszönhetjük, hogy ki is lett emelve.

- Most ezzel a második lemezzel továbbviszitek azt a zenei irányvonalat, amit az elsővel elkezdtetek, viszont mintha énekközpontúbbak és populárisabbak lennének a dalok.
- Attis: Igen, ez abszolút tudatos. Tehát az első lemez után, (ami úgy sikerült, ahogy sikerült,) nyilván az emberben, a zenészben, meg a szövegíróban is megérnek a dolgok, és az eltelt idő során látod, mi az, ami marhára tetszik a közönségnek, meg nekünk is, meg mi az, ami marhára nem tetszik nekünk sem, meg a közönségnek sem. Tehát ezek a dolgok teljesen tudatosak, mert úgy nem működik semmi, hogy nézel egy csőbe, és csak azt látod, ami a cső végén megjelenik a kis lyukban. Így is lehet dolgozni, ilyen is van, de úgy gondolom, hogy mi is olyan emberek vagyunk, meg a közönségünket is szeretnénk gyarapítani, hogy egy széles látókör mindenképp szükséges. Főleg egy zenésznek. Itt mindent, ami rock, meghallgatsz, mindent, ami metál, meghallgatsz. Az, hogy tetszik, vagy nem tetszik, az mindenkinek az egyéni ízlése. A második lemezben egyrészt mélyen benne vannak az első lemez utáni tapasztalatok, de ez mind csak próbálkozás. Próbálni kell nyitni, egyrészt új emberek, új arcok, más réteg, de megőrizve a zenekar eddigi képét.
- Beró: Én úgy látom a dolgokat, hogy minden dal független a másiktól, és így kell az egésznek, az összes dalnak egységet képeznie. Ez egy törekvés, hogy úgy legyen egységes, hogy független egyik a másiktól. Úgy értem, hogy senki ne kérje számon mondjuk tőlem, a szövegírótól, hogy az egyik szám miért ilyen brutális és miért ilyen mély és sötét, és miért ilyen szürreális a mondanivaló, a másik meg miért ilyen felületes (ez mondjuk erre a lemezre jobban jellemző.) Pontosan azért, mert szerintem egyik dal sem függ a másiktól. Én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy első lemez 11 dalából azt lehetett kihozni. És ne felejtsük el, hogy a szövegeknek a 75%-a úgy született meg, hogy még nem volt tulajdonképpen meg a zenekar. Tehát a fő dallamok, a tempó, a dal hangulata és vele együtt a szöveg a nagy vakvilágba született. A másodiknál az, ami ettől eltér szövegvilágban, az azért is volt tudatos, mert egyrészt lemaradtak az elsőről, és abszolút biztos vagyok benne, hogy még ez a két lemez sem adja ki azt a végleges arculatot, amit én úgy nagyjából elképzeltem. Ahhoz legalább három, vagy négy lemeznek ki kell jönni.
- Attis: Nálam mindig az a koncepció, hogyha csinálok egy albumot, akkor az legyen egy album. Ha berakod a CD-lejátszóba, akkor legyen egy album-jellege. Legyenek kötöttségei, legyen egy hangulata az egésznek.
- Beró: Mikor elkészültünk az első lemezzel, még lendületben voltam, és hogy majd ne csússzunk ki az időből, már akkor nekiálltam irogatni a szövegeket, meg a nóták alapjait. Akkor úgy 12 dal jött össze, és mire eljutottam oda, hogy megmutassam, már én magam lefeleztem, és amit ide elhoztam, annak még a háromnegyedét Attila kidobta. És onnan indultunk el (nevet)!

- Miért Te énekelsz a zenekarban, Beró?
- Beró: Hát, ez fokozatosan alakult ki. Először elhatároztuk, hogy kezdjünk el saját dalokat írni. Először még nem egy saját zenekarnak, csak úgy. Aztán adott volt a politikai helyzet is, ugye ekkor 2006-ot írtunk. Úgy voltam vele, hogy rossz énekes annyi van, mint a szemét – vagyis úgy értem, átlagos. Jó énekes meg úgyse fog eljönni. Egy képzett, jó hangú énekesnek pedig úgyis megvan a saját a zenekara. Vokálozni mindig is vokáloztam, tehát azt, hogy van fogalmam az éneklésről, azt tudtam magamról. Viszont van egy hangszínem, olyan, amilyen. Nem egy Vikidál, Varga, Takács, vagy Révész, de sorolhatnám a külföldi nagy példaképeket is. De úgy gondoltam, hogy Magyarországon sokkal gyengébb hanggal is futottak már be, és úgy gondoltam, ezt a színvonalat én is tudom hozni. Egy próbát megér.
- Attis: Egyébként sokkal inkább dominál a személyiség egy énekesnél – szerintem, - mint az énekhang.
- Beró: De ha lett volna a környéken egy kimagaslóan jó énekes, aki jött is volna, akkor biztos tettünk volna vele egy próbát.
- Attis: Valahol kényszermegoldás volt, de ma már nem is gondolkodunk ezen. Hozzáteszem, szerettem volna, ha az egész zenekar váci, mert a jó munkához elengedhetetlen, hogyha kell gyorsan zenei segítség, akkor itt legyen a szomszédban, és át tudjon ugrani azonnal.

- Hogyan születnek a dalok?
- Attis: Maga a munka ugyanúgy működött most a második lemeznél is, mint az elsőnél. Inkább azt mondanám különbségnek, hogy itt a másodiknál már nyugodtabbak voltak a körülmények.
- Beró: Meg a másodiknál már tudtuk, hogy élőben hogy jönnek le a dalok.
- Attis: Itt van egy saját kuckóm, itt nem ketyeg az óra, mint egy stúdióban, ahol ketyeg, és ami kijön, azon nem ismered föl, hogy te gitároztad. Azért alakítottam ki magamnak ezt a kis szobát, hogy itt tudjak vacakolni, meg odafigyelni a legapróbb nüanszra, ami szúrja a fülem.
- Beró: Például a Wellington időszakban mikor stúdióztunk, oda úgy kellett menni, hogy a zenekar szétpróbálta magát, és hangról hangra be volt tanulva a dal. Ha valami nem volt jó, és a stúdióban kiderült, akkor ott helyben neki kellett állni variálni, mindenki ideges volt, meg ketyegett az óra… Itt meg a magunk urai vagyunk. Kipróbálgathattunk szépen minden variációt, ha valami nem volt elsőre jó, és nem ketyegett az óra.
- Attis: Ahogy csináljuk, menetközben érik össze, ha megunjuk, akkor abbahagyjuk. Én akkor szeretek dolgozni, ha hatékonyan tudok dolgozni. Amikor nincs értelme, nem dolgozunk.

- Amikor arról beszéltél, Beró, hogy írtál egy csomó dalt, aminek kiszórtad a felét, Attis meg kiszórta a maradéknak a felét, az a szöveget is érinti?
- Beró: Hát, Attila többnyire a zenei részét figyeli, én azért is-is. Volt, amire azt mondtam, hogy ennek a szövege gyenge, és volt, aminek a szövegéből ki lett mentve. Például pont a Kőbe Vésett Szó eredetileg más tempóra és más dallamra lett megírva. Ki lett dobva a kukába, aztán egyszer elővettem a szöveget és át lett írva erre az akkordmenetre, erre a ritmikára. De volt olyan is, hogy a dallam volt meg más szöveggel, és fordítva.

- A zenekar szövegeit - a Petrovics Ítélt leszámítva - mind Te írtad. Hogyan dolgoztok együtt a dalokon?
- Beró: Általában a dal alapjairól, dobkíséretről, vezérriffekről megvan az alapelképzelésem, de mostanában már affelé hajlok, hogy minél fejletlenebb állapotban hozzam el Attilához, mert annál kevesebbet dolgozok feleslegesen. Lényeg, hogy ezt a dalvázat számítógépen megszerkesztem, úgy hozom el, és Attila kezdi a dobbal… Hogy szerinte hogyan kéne lenni. Utána onnan lehet dalnak nevezni, (akkor szoktam egy nagyot lelkendezni (nevet)) amikor Attila rendes gitárhangzása rákerül a dalra a számítógépes gagyi lófittyek, vagy az én betorzított akusztikus gitárom helyére, ami borzalom (nevet). Aztán feljátszom a basszusgitárt, föléneklem, Ő fölszólózza, és akkor azt már lehet demónak hívni. És akkor ezt a demót elkezdjük jobbra-balra fúrni-faragni, egész komoly viták is szoktak ebből lenni, bár van egy-két dolog, amit megvédtem (nevetnek), amire azért büszke vagyok (nevet).
- Attis: Mert úgy szokott ez működni, hogy (leszázalékosítva) hoz Beró 25%-ot, én hozzáteszek 25%-ot, akkor félkész a dal. Ekkor jönnek a nagy viták, veszekedések, és a maradék 50% így születik meg, és amikor mindketten azt mondjuk rá, hogy ez így jó, akkor kész a dal, és megyünk tovább. Persze azt hozzá kell tenni, hogy a nóták mind párhuzamosan születnek.
- Beró: És ilyenkor jönnek azok a plusz dolgok, mint például a billentyű. Ami persze élőben nem lesz, de azért itt lehet, mert ez lemez. Aztán a vendégvokalisták kérdése, hogy mely dalok viselik el azt, hogy így továbbszínesíthessük a lemezt.

- Térjünk vissza az előző Ébredéshez. Azon nagyon érződik, hogy sokat dolgoztatok rajta. Mikor született meg benned a zenekar gondolata, és melyek voltak az első dalok?
- Beró: A zenekar alakításával kapcsolatban az első gondolat 2006-ban született meg. Ez tovább érlelődött 2007-ben, akkor kezdtek kikristályosodni a részletek. Az elsők a Mondd Meg Isten!, Sehonnai Bitang Nemzet, Őrizd a Lángot!, Hiszekegy című dalok voltak. Ezek feldemózása után jutottunk el oda, hogy érdemes továbbfoglalkozni a történettel.

- Ezen a lemezen vannak olyan dalok, amelyek korábban készültek, csak lemaradtak az Ébredésről? Vagy mind az elmúlt két évben születtek?
- Beró: Konkrét dalok nem maradtak le az első lemezről, csak zenei és szövegi ötletek, amik már akkor megszülettek, de csak később lettek felhasználva és dallá gyúrva. A legelső új dal a kettes lemezről amúgy a Parazita volt, ami még csak vázlatosan volt meg az egyes lemez készítésekor. Aztán lendületből elkészült, megcsináltuk a demóját, fölraktuk a honlapra, aztán a második lemezre rendberaktuk. Bizonyos dolgokat kijavítottunk rajta, és újravettük. De olyan is volt, hogy egy dalnak a szövege és a zenéje szét lett választva, és másik nótához lett felhasználva. Ilyen volt például a Kőbe Vésett Szó, aminek a szövege úgy lett előhúzva a raktárból. A Valahol című számnak a dallammenete pedig már a Látni Akarok című verses lemezen is szerepelt, amit a sógornőmmel csináltunk.

- Egy kérdés a Nemesissel kapcsolatban. (Tudom, hogy már régóta nem vagy tag, de talán mégis tudsz valamit, és én ezt a lehetőséget, hogy Veled beszélgetek, Nemesis-rajongóként nem hagyhatom kihasználatlanul.) Mi van most a Nemesis-szel?
- Beró: Van egy olyan infóm, hogy lemezt fognak csinálni. Egy új, saját dalokból álló albumot, ami elmaradt már vagy nyolc éve. Ez az én infóm, nem hivatalos.
- Attis: Azt tudod egyébként, hogy a Nemesis dominens zeneszerzője, Fábi a Kormorán hangmérnöke? Ő most belecsöppent ebbe az ország-, sőt Kárpát-medence járásába, úgyhogy a Fábi most elvan a Kormorán zenekarral.
- Beró: Mikor én 2004-ben kiszálltam a Nemesis-ből, akkor még nem volt aktuális egy új album. Akkor egy dupla instrumentális lemez volt tervbe véve, én pont azért is szálltam ki, mert azt mondtam, hogy én ezt nem bírom megcsinálni. Fábinak elmondtam, hogy azért szállok ki, mert ezeket a számokat megtanulni, eljátszani már fizikailag is megterhelő lett volna. Békében, barátságban szálltam ki. Az utódomat, Krecsmarik Gabit egy nagyon jó zenésznek tartom, és nagyon jó is tett a Nemesis-nek, hogy Ő ment oda.

- Azt írod magadról a Tagok menüpontban: „mostanság hallgatva a velem készült Nemesis-lemezeket, hát le a kalappal magam előtt!”. Őszintén: nem hiányzik?
- Beró: Nem. Az ott akkor jó volt, akkor voltam annyi éves. Most nem.

- Visszatérve a Patriótára: az elmúlt években fiatal zenekarhoz képest sok fellépésetek volt. Játszottatok kétszer a Magyar Szigeten, eljutottatok az erdélyi EMI-táborba, többször a Wigwamban, és sokfelé az országban. Ez két év alatt nem rossz eredmény. Volt-e olyan buli, ami kiemelkedett akár hangulatában, akár másban a többi közül, és különösen jó érzésekkel emlékeztek vissza?
- Attis: Kicsit visszamennék az időben, 2008-ba. Akkor a lehetőségeinkhez képest nem tudom mennyi, de 5-6 bulink biztosan volt. Ezek inkább ilyen tréning-bulik voltak csak igazából. De inkább rákanyarodok 2009-re. Kijött az első lemez, újak voltunk a palettán, innen-onnan jöttek a telefonok, sokan sokfelé hívtak. Szerintem a sok koncertünkért elsődlegesen az újdonságunk volt a felelős.

- A mai fiatal zenekarok közül talán a Dalriada az egyedüli banda, akik szoktak néhány zenekar társaságában egy kisebb turnét szervezni, hogy eljussanak olyan helyekre is, ahová csak a koncertmeghívásokra hagyatkozva soha nem jutnának el. Ti gondolkoztok-e esetleg ilyesmiben, hogy összeálltok 3-an/4-en és körbejárjátok a Kárpát-medencét?
- Beró: Tervek azok vannak, de azok meg tudod milyenek…
- Attis: Nem tudom, hogy csinálja a Dalriada, de kíváncsi lennék a receptre. Hogy hogyan tudnánk úgy csinálni egy koncertet több zenekarral, hogy mindenki úgy megy haza, hogy jól járt. Nem tudom, hogy ők hogyan csinálják, de ha Te tudod, remélem elmondod. Ez a zenekaron nem múlik, az biztos. Abszolút látunk benne fantáziát, értelmet, csak egyszerűen még azt sem termeljük ki, amit befektettünk a történetbe. Annyira mínuszban vagyunk, hogy nem tudunk belefektetni még egy pesti koncertbe sem sajnos.

Készítette: Papesz

A PATRIÓTA felállása az interjú idején, 2010-ben (b-j):

Berczelly Csaba - basszusgitár, ének
Szabó Attila - gitár, vokál
Horváth Ádám - dobok
Terman László - gitár, vokál