Nemzeti Rock Portál
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Szerkesztőség

Elérhetőségünk:
szalonnas.imre@yahoo.com

 
Társalgó
 

látotagó olvassa a lapot.

 
Számláló
Indulás: 2007-12-06
 
Hírek (2011)
Hírek (2011) : Aug. 4.-7. Fezen & Magyar Sziget 1. rész

Aug. 4.-7. Fezen & Magyar Sziget 1. rész

  2011.08.29. 22:54

2011 augusztus 4.-7., három nap Fezen, bónuszként egy nap Magyar Szigettel. Az, hogy e kettő rendezvény nálam összekapcsolódott, az azontúl, hogy a beszámolók egyben tálaltatnak, azt is jelenti, hogy össze is lesznek hasonlítva természetesen. Az első részben az első két nap leírása szerepel. Meg a Dream. Naná.


Augusztus 4., csütörtök

Reggel a várakozással ellentétben szemerkélő esőre ébredtem, mely reményeimmel ellentétben a több óra vonatozással és a párszáz kilométerrel sem változott, úgyhogy több napnyi cuccommal ugyanez az angol típusú idő fogadott a fehérvári vasútállomáson. Mivel előzetesen megnéztem a térképet, örültem, hogy a fesztivál az állomás mellett, még a Vasúthoz tartozó részen lesz, így boldogan vertem a lábam a pocsolyákba, egészen addig, míg egy polgárőr nem közölte, hogy sátrasoknak csak a túloldalról lehet bejutni. És sajtósoknak? - erősködik az ember, - persze, hogy azoknak is. Emberünk segítőkész volt, elmondta, hogy a fél városon át kell mennünk, és hogy ő sem tudja, mikor, mennyiért, és hol megállva járnak a buszok. Tájékoztató táblák, papírok? Semmi. Úgyhogy egy jó órás gyaloglás következett itt minden sátrazó gyalogos fesztiválozónak, mely alatt jobb híján egymást követtük, hiszen nyilak, jelzések sehol nem voltak. Hátul persze óriási sor, de mint később megtudtam, ez még istenes volt, hiszen a korán érkezőket a hivatalos kapunyitás után csak majd’ 2 órával engedték be, ami a Kalapács koncert felét jelentette, úgyhogy erről természetesen lemaradtam én is.

Maga a helyszín zöld környezetben a város szélén, a Cerbona üzem, és a kenyérgyár után volt található, közepén egy (alig használt) focipályával, 3 színpaddal, melyről a borutcán keresztül lehetett kijutni a Fezen klubig, ahol szintén 3 helyszínen folytak programok. Közben büfék, sütödék, stb. A helyszín és a színpadok jól lettek tájolva, elrendezve, az egyetlen hiba a két részre szakított sátorozóhely volt, melynek egyik része a fesztivál területén belül, a másik pedig az út túloldalán volt. Előbbi pici és zsúfolt, viszont az utóbbiból pedig át kellett járni ide fürdeni… Mellesleg a több ezer sátrazóra meglepően elégségesnek bizonyult a 2x5 zuhanyzó. Este volt mindig melegvíz, de reggel és napközben csak sorbanállás, hideg víz, és egyik nap csőtörés. A biztonságiak amilyen normálisak voltak tavaly, idén annyira nem. Sokukkal jókat lehetett beszélgetni most is, kedvesek voltak, figyelmeztettek, hogy 1,5 literes üveget már nem lehetne bevinni, de megengedték. Viszont amikor a 30 IQ-s piercinges mitugrálsz azt mondja, hogy a kalapácsot azért nem viheted ki a kocsiba, mert be sem hozhattad volna, ezért elkobozzuk, és majd a kukában talán megtalálod három nap múlva… Na, ne vicceljünk már. Magyar Szigeten ehhez képest nemcsak bevihettél enni-, innivalót, kést, kalapácsot, de semmi személyi sérülés nem történt, s mindenki biztonságosan felverhette sátrát, és kényelmesen étkezhetett, ahelyett, hogy a fehérvári „piros színű filléres nevű szupermarket” parkolójában falja a párizsis zsömléjét a többszáz éhes ember.  Persze, csak amíg valamelyik komponens el nem fogyott a boltok polcairól… Mert nem lettek tájékoztatva a fesztiválról, és nem is készültek rá, még a pénztáros néni is tőlem tudta, hogy mi ez, hol van, és meddig tart!

Utána az Ossian játszott, én pedig az eső miatt gyorsan felhúztam a sátrat, bepakoltam, ruhát váltottam. Mondtuk is, hogy sok értelme volt a mindig esős szeptember eleji időpontról áttenni a Fezent egy hónappal korábbra… No, mindegy. Az Ossian végét elcsípve, illetve rókerektől tájékozódva megtudtam, hogy lényegében ugyanazt a programot játszották, mint tavaly (= mint mindig), tehát Ítéletnap, Rock katonái, Éjféli lány, Acélszív, Sörivók, stb. Mindenesetre a nézőtér tele volt, az emberek tomboltak, senkit nem zavart a napfény.

A Lordról ugyanezt lehet elmondani, mint az Ossianról, hozzátéve, hogy tavaly is ugyanez a trió nyitotta a nagyszínpadot tavaly ugyanebben a sorrendben. Kisfiú, Szóljon a rock, Kifutok a világból, Vándor, Itthon vagy otthon, stb. Szerintem bőven megengedhetnék maguknak, hogy a setlistet kicsit megvariálják, mert nem tűnne annyira rutinszagúnak az egész.

Majd ahogy elkezdett javulni az idő (következő nap már dögmeleg volt), a Paddy and the Rats-re el is felejtettem átnézni (hát, sör, na…) viszont aki látta őket,  kivétel nélkül mind azt mondta, hogy baromi jók voltak, és fantasztikus hangulatot csináltak. Úgyhogy aki szereti az ír folk-rockot, vagy a Firkint (akiket szintén kihagytam a Rhapsody miatt…,) nyugodtan adhat nekik egy esélyt.

… és akkor jött a Dream. Nem lévén nagy Dream Theater rajongó (sokkal jobban ismerem és szeretem a Nemesis-t), engem nem érintett meg Portnoy távozása sem. Mindazonáltal láttam a dobosválogatós-videókat, hallottam az új dalt, s az előző bulikon játszott nóták sorbarendezve felkerültek a zseblejátszómra is… Ehhez képest értek meglepetések bőven. Voltam már nem-magyar zenekarok közül nagy kedvencem koncertjén, híresebb banda előadásán, de ilyen hatást még senki nem ért el nálam. A buláj az Eredet c. film intróként használt betétdalával (Hans Zimmer, ugye…) indult, majd feljött ez a pár srác a színpadra, és első reakcióm az volt, hogy „basszus, ezek tényleg léteznek!”. És jöttek a dalok… Mosolyogtak, mászkáltak, a kivetítőnek köszönhetően azt néztél, amit akartál, a fényekkel nagyon profin fokozták a hangulatot, és a hangzás is közel tökéletes volt (utóbbi kettővel MSZ-en nem igazán tudtak mit kezdeni). Én a magam botfülével Myung-ból a kiállásait leszámítva semmit nem hallottam, de ez kellett ahhoz, hogy miközben néztem, miket játszik ez az ember (és főleg kinek játszik, ha már nem hallunk belőle semmit,) hogy 7 év után végre elfogadjam Berczelly Csabi kilépését a Nemesis-ből. A Fezenen senki nem játszott ilyen sokat, csak ők, ami nagy öröm volt, nálam az extázis végig ki is tartott, számomra elrepült ez a két óra. Mivel én korábban nem láttam őket, nincs összehasonlítási alapom a Portnoy-os időszakkal, de az biztos, hogy a színpadon most mi egy zenekart láttunk, egy (közel összeszokott) csapatot, ahol mindenki azt tette, ami a dolga. Az énekes konferált, hangulatot csinált, a többiek játszottak, (és a hangulatkeltést zenéjükkel érték el. Bár látszott, hogy Rudess-nek fáj, hogy nem frontember, és hogy hangszere folytán helyhez van kötve.) Mangini dobszólóján tényleg beszartunk, és LaBrie által felbujtva, ünnepélyesen befogadtuk Őt a Dream Theater családba. Nagy érzékkel válogatták össze a srácok a dalokat, az ős-rajongókat lekenyerezték az Ytse Jam-mel, a fesztiválozókat pedig a slágeresebb dalokkal, mint a Forsaken, vagy a Caught In A Web igyekeztek a nézőtéren tartani, valamint reklámot is csináltak az új lemeznek, hiszen eltolták az On The Backs Of Angels-t is. Így tehát a koncert végéig csak olyanokat ért meglepetés, akik nem nézték a setlisteket… De visszatapsolás után nem a Learning To Live-vel jöttek vissza, hanem megkaptuk a Metropolis pt. 1.-et… Meglepetés a javából, és hihetetlen jó volt – méltó lezárása a koncertnek. Érdekesség, hogy idén ahogy elnéztem, a Dream Theateren voltak legtöbben (tavaly a Tankcsapdán!), baromi sokan csak miattuk és csak erre az egy napra jöttek le. Nem véletlenül gyártatott a feszt. saját Fezenes pólót a Dream Theater logójával (sajnos elég drága volt). Negatívum, hogy a DT nem dedikált, pozitívum, hogy úgy búcsúztak el, hogy „we will return and kick some ass”, és szintén pozitívum, hogy ki merték hagyni a nagy slágereket, a Pull Me Under-t és az Another Day-t. Ezen az estén senkit nem érhetett kritika, mindenki a maximumot nyújtotta. Tavaly kimentem egy Gamma Ray koncertre, és egy fesztiválról jöttem vissza. Idén elmentem egy fesztiválra, és úgy jöttem haza, hogy „láttam a Dream Theatert!” Zseniális és nagyon szép előadás volt. Under A Glass Moon / These Walls / Forsaken / Endless Sacrifice / Mike Mangini’s Drum Solo / Ytse Jam / Peruvian Skies / The Great Debate / On The Backs Of Angels / Caught In A Web / Through My Words / Fatal Tragedy / The Count Of Tuscany // Metropolis Pt. 1. – The Miracle And The Sleeper

Ezután nem is mertem senkit megnézni, mert a Dream után minden úgyis csak gyenge lehet, úgyhogy leültünk sörözni. Ide kihallatszott a Moby Dick műsorának utolsó harmada, és hát hiába szeretem őket, most, ezek után nagyon egyszerűnek tűnt a zenéjük, a ráadásként játszott Keresztes vitéz sem a favorizáltsága, hanem a (viszonylagos) komplexitása miatt mentette meg a koncertjüket. Amúgy Smici mondta, hogy jön az új lemezük az ősszel, és hogy lájkoljuk őket fészbukon.

Aztán a sörpadokhoz kihallatszó sátorban a Hollywood Rose következett, akik tavaly baromi rossz koncertet adtak, így inkább Leanderre akartam indulni, de mivel a többiek marasztaltak, így mindenki jobban járt, hiszen idén jó kis koncertet adtak. Jól levették a számokat, és hibátlanul is játszották őket. Azért végül sikerült Leanderre beérni, természetesen az utolsó számra, ami az volt, amit tavaly Ákostól hallgathattunk meg, eredetileg  egy amerikai popénekesé és Bad Romance a címe. Igazából szerintem a srácok ezzel a merészséggel, hogy elkezdtek popdalokat nemcsak feldolgozni, mint a Wendigo vagy a Phoenix Files, de teljesen alig ráismerhetően (komoly Panterásítással) átgyúrni, ezzel sok emberhez eljuthattak egyszerűen az extrémitásuk okán, s nem véletlen így a szerződésük a Sony Musickal sem. Ha jól csinálják, nagyon kinőhetik magukat, én szurkolok nekik.

 

Augusztus 5., péntek

A mai nap nemcsak abban különbözött az előzőtől, hogy az ember máshol ébredt, de máskor és máshogyan is. Mivel semmi árnyék nem volt a sátortáborban (azt a pár fát is visszavágták rendesen, nehogy agyonüssön valakit egy leeső ág) hét és nyolc óra körül ébresztő volt a népnek, mely rövidesen ezután reggeli után is néz. Nade semmi nem volt nyitva a fesztivál területén! Semmi! Még mutatóban sem. Sőt, ez az állapot délre (ebédidő ugyebár) sem változott, ami érthetetlen, hiszen a kifőzdések kaszálhattak volna… Nade, így az ember fia-lánya kénytelen-kelletlen elindul a városba boltozni, majd visszaérvén a fesztivált lényegében délután fél négyig álomban találja. Esélyed nincs semmit csinálni, beszélgetsz, napozol, félóránként jársz utántölteni a félliteres palackodat, mert nagyobbat (ugye) nem hozhatsz be.

Mindegy, kezdett a Road 4-kor nagy közönség előtt a nagyszínpadon, úgyhogy elmentem fürdeni, mert ez így indok. Vagy nem? Akkor vagy nem... Lényeg, hogy fél órával később kezdett a Beatrice a Media Markt sátorban, füllesztő melegben, teltház és „Nagyszínpad! Nagyszínpad!” skandálás mellett. Feró profin vezette a műsort, a népet is leintette, hogy hagyjuk, mert jó ez itt így is, sátorban, nappal, hiszen legalább látja az arcokat, a szemeket, a csajokat… Ferón bár nagyon látszik a kor, és a konferálásai alatt ezt el is ismeri, sajnos nem öltözik ennek megfelelően, és ezek a csillogó-villogó modern göncök számomra nagy visszatetszést jelentettek. Viszont meglepően ez volt az egyetlen negatívum a koncerten, ahol már a Hirleman-Vedres páros nélkül játszott már a zenekar. Érdekes, hogy amennyire megviselte a Ricsét ez a kilépés a lemezen (a botrányosan harmatos Vidámság és rock & roll), annyira egységes volt a banda koncerten. A P. Mobillal ellentétben itt a billentyű mivel annyira nem karakteres hangszer, így kiváltható, és bár erőltetettnek nézett ki Feró kezében a gitár, a végére megszokta és elfogadta az ember. A P. Mobilhoz hasonlóan, bár tőlük jobban promotálták az új albumot, volt például Vidámság és rock & roll, A balfasz fiú balladája, Kifakult sztár, Kisszeplős, 80-as évek dagonyája, A szépség agressziója, aztán a régiek közül Jerikó, Mielőtt elmegyek, Nagyvárosi farkas, Térden állva, Nem kell, Nyolc óra munka, Piros-fehér-zöld, Boldog szép napok, s a többi. Hangulatos volt, jó volt látni őket, de azért visszasírom Bercit és Joet. Főleg, hogy míg ők a Ricsében voltak, addig a Mielőtt elmegyeket „a zenekar írta” és Vedres-Nagy szerzemény volt, addig most csak „én írtam a szövegét”-ként tud rá hivatkozni Feró. Hát igen, csökkent a hitelesség, ez már inkább Nagy Feró Band, mint Beatrice…

Az ezt követő zenekar szintén nagy átigazolási hullám után van, de valahogy máshogy csapódik le mégis. A Pokolgépet tavaly ugyanitt láttam Attilával, és hozzá kell tenni, hogy a srác jobb lett. Sokkal. Már nem sikítozza szét a dalokat, és a hangja sem Kalapács 2, hanem valahol a két elődje között van, természetesen Kalapácshoz van azért közelebb, de a Rudásnos dalok sem hangzanak idegenül tőle. Szóval a srácnak irgalmatlan jó hangja van, de eltart egy ideig, míg erre tudsz koncentrálni, hiszen iszonyatosan ki van gyúrva, egyszerűen ijesztő, mint egy medve. A konferálás Joe-hoz hasonlóan neki sem megy, viszont Gábor nagyon jókat és fontosakat mond, csak sajnos kevésszer veszi kezébe a mikrofont, pedig én kötelezném rá. Az újak közül Zalán elődjének kortársa, nem lóg ki a megfiatalodó csapatból, ráadásul nagyon jól is játszik. A másik új arc a doboknál ül, és még 10 évig legalább Marci. Akkor született, mikor az aktuális zenekara kiadta a Vedd El Ami Jár c. korongot… Amilyen furán hangzik, olyan furán néz ki a kissrác a dobok mögött, és olyan jól is játszik. Igazából játékilag nem lóg ki a zenekarból, és a sok dobos közül, aki szólózott a Fezenen, nála nem éreztem egyedül azt, hogy „tegnap láttam Manginit… most komolyan ezt akarod velem meghallgattatni?!”. Ügyes a fiú, de egyszerűen nem illik egy 30 éves zenekarba sem, nemhogy egy legendába. Maga a koncert úgy indult, hogy a Carmina Burana végén feljött Pinyő a színpadra, egy akkora mosollyal az arcán, hogy én onnantól meg voltam véve kilóra. Egyszerűen élmény azt az embert nézni, ahogy játszik. Pokoli színjáték, Győzd le a gonoszt, A jel, Sajtot oszt a róka, Bon Scott emlékére, Újra születnék, Ítélet helyett, Gép-induló, Éjféli harang, Ne köss belém, Adj új erőt, Vad folyó. Egyszerűen rettenetesen jó ez a felállás most, és a program is végre meg volt annyira variálva, hogy mindenkit kielégíthetett, kit a nagy slágerek, kit a váratlan dalok.

Subscribe. Belehallgattam még a Gép előtt, de újfent rájöttem, hogy nem az én zeném. Ráadásul túl hangosak is voltak, ráadásul annyira fülbántóan élesre voltak keverve a hangszerek, hogy az még néhány rajongónak is sok volt. Itt jegyezném meg, hogy bár a keverés általában jó volt a fesztiválon, addig a Nagyszínpadon játszóknál a lábdob mindig túl hangos volt, valamint a Media Markt sátorban gyakran volt, hogy a hangerőt helyezték az arányok elé.

Richie Kotzen jött utánuk éles váltással a Nagyszínpadon. Nagyon jó ötletnek tartottam a szervezők részéről, hogy a hasonló műfajú (és így közel azonos közönséget vonzó) zenekarokat egymás után, de nem egy színpadra tették. Így mindenki beleszaladhatott ismeretlen dolgokba, ami jó. Kotzen már a kb. fél órája játszott, mire a Gépről odaértem és addigra egyszerűen elapadt a közönség. Nagyjából hat sor volt ekkor, az is annyira szellősen, hogy ha akartál, a második sorig eljuthattál. Ennek az oka természetesen a zenében keresendő. Kotzen merengős blues-rockja egyszerűen nem fesztiválra való. Itt az ember szórakozni akar, bulizni, és bevallom én is csak becsületből bírtam három számig, mondván hátha jön valami slágeres… Nem jött, én távoztam.

Kóválygás, sörözés, efféle következett, és eljutottam a Class FM (ami egy rádióadó, mint megtudtam) színpadhoz, ahol durván 6-szor annyi ember állt a színpad előtt, melyen Pataky Attila és zenekara állt, és játszotta, amit ilyenkor kell. Megtudtuk, hogy Attis kedvence az új lemez, és elmagyarázta, hogy az egyik dugós dalnak a témája a szex. Kösz.

Az Edda Művek után a tömeg egyöntetűen átvonult a Nagyszínpad elé, és várta az Ignite-ot. Közben kiírták, hogy a dedikálásuk elmarad, úgyhogy ezután a tömeg szolidan anyázott (és persze várta az Ignite-ot). Téglás Zoli amit ebben a másfél órában művelt, azzal elnyerte a Fezen legjobb frontembere díjat, mert persze, mindenki tudja, hogy ez egy amerikai zenekar, akiknek egy magyar srác az énekesük, de ahogy megszólalt, mindenkit levett a lábáról. Hogy lehet egy koncerten olyat mondani, hogy kezit csókolom?! Te atyaúristen! És konferált rendületlenül, elmondva, hogy mennyire fontos a család, az egészség, hogy mennyire tiszteli azt a hölgyet, aki az életét a „bálnák és a dolphinok” megmentésének szentelte, hogy „nem kell majmozni Amerikát”. A dalok számomra még mindig egykaptafásak, de biztos, hogy elolvasgatom a szövegeiket, mert azok alapján, amiket Zoli mondott róluk, mindenképp érdemes. A dobos elmondta, hogy a legjobb koncertjük a tavlyelőtti Hegyaljás volt, és elgondolkodtunk mi, hogy vajon máshol mennyire lehetnek sikeresek, mert nálunk egyértelműen Zoli magyarsága miatt. Ráadásban jött amire mindenki várt: A csitári hegyek alatt… Fantasztikus volt hallani, ahogy többezer ember harsogja egyszerre, perceken keresztül, hogy „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Utánuk a Dalriadát terveztük be esti mese gyanánt, és bár nem bántam meg, de csak egy berúgás lett a vége… Feljött a színpadra a zenekar, az arcukra volt írva, hogy „basszus fél egy van!” és hát ez is jellemezte a koncertet. Közönség, zenekar, technikusok terén is. A hangzásuk katasztrofális volt, kásatenger. De én élveztem, sokakkal egyetemben. Ugye van az a szint, amikor már a sörözéssel az ember csak hígítja a véralkoholszintjét, és hát olyankor már mindegy, hogy egy kedvenc hogyan szól, és miket játszik. Ilyenkor kerül elő a felfújhatós léggitár, ami a világ egyik leghasználhatatlanabb találmánya, ámde vicces. Dalok terén volt Kinizsi mulatsága, Szent László 1., 2., Ígéret, Nap és szél háza, Leszek a csillag, Hej virágom, Búcsúzó, Tűzhozó, Walesi bárdok 1.,2,. Szondi két apródja 1., tehát az új lemez promotálásán volt a nagy hangsúly. Én a magam részéről nagyon örülök annak, hogy sokat ügyesedtek az idők folyamán a srácok, és mégha nincsenek is már akkora ötleteik, de sokkal tudatosabban felépítve rakják össze a dalokat, és már Tadeusz sem püföli szét a nagyvilágba a bőröket, hanem Játszik. Nagy betűvel és szépen, igényesen.

Folytatás a következő két napra

Szalonnás Imre (Papesz)

A képek a Fezen fészbukjáról származnak, a cikk pedig másolatban jelent meg a vaskarc-hu-n.

 
A XXI. sz. képe

Fluor és Zorán

 
Zenekarok
 
Szórakozóhelyek
 
Társoldalak
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre