Jászok, kunok, magyarok - Interjú
2010.03.06. 23:08
Beszélgetés a Jászmagyarok zenekar millió hangszeren játszó énekesével, az alapító Bánfi "Bobo" Ferenccel, melyben átveséztünk majdnem minden kérdést a napokban megjelenő bemutatkozó nagylemezzel kapcsolatban.
- Szia Bobo! Először is kezdjük a legfontosabb aktualitással a beszélgetést: lemezt rögzítettetek. És nem is akárhol! Hol tartanak a stúdiómunkálatok, mikorra várható a Jászok, kunok... c. anyag megjelenése?
- Szervusztok! Nos, a lemez hanganyaga már elkészült, a szolnoki Denevér stúdióban vettük fel a 12 dalból álló „Jászok, Kunok” című nagylemezünk dalait, 2,5 hónap munkával igényes, színes zenei világú lemezt kaphattok kézhez március 10-én, ugyanis akkor van a hivatalos megjelenés időpontja.
- Rendkívül sok tagcsere volt a zenekarban az elmúlt években, és ha jól tudom, a lemezt feljátszó társaság sem egyezik meg az aktuális bandatagokkal...
- Valóban, az évek folyamán nem egyszer cserélődött a csapat körülöttem, ám egyre többen maradtunk és mára sikerült megtalálnom azokat a zenészeket, akik fejben és lélekben is tudják hogy mit akarnak, kitartóak és jól képzettek.
Volt, akit a tartalom frusztrált, volt, aki csak félvállról vette, vagy viselkedésével tette ki magát a csapatból – nagymértékű kompromisszumkészség, zenei alázat és a többiek tisztelete szükségeltetik a tartós munkához.
A mostani felállás már tartósnak mondható, bele sem mentem volna a lemezszerződésbe másként.
- Miben ad ez a lemez többet, mint az eddigi felvételeitek? Gondolok itt vendégekre, új hangszerekkel való operálásra például...
- Színesítettünk az eddigi hangzáson, a lemezhez segítőket kértünk fel; Hajas Marannát (ex-Kárpátia, ex-Szkítia) aki hegedűvel, furulyával, fuvolával folkosít, és Hankó Editet, aki vokálozik, énekel.
Jómagam is belefújok itt-ott a furulyába, dorombozok is az „Ősi ima” dalban.
Marcsi által belenyúltunk a népiesebb hangzásba is, a hardrock hangzást sikerült ízlésesen feldobni az autentikus hangszerekkel, megtartva a megszokott Jászmagyarok keménységet, Edit kellemesen népies hangja pedig lehengerlő vokálhangzást hozott.
Fellépéseinken ahol tudnak ők is segítenek minket, de Marcsi Franciaországban él, ezért nem tud ott lenni minden koncerten.
- Mennyiben változtak a számaitok struktúrája, jellege az idők folyamán? Egyáltalán, hány olyan dal lesz az albumon, amit a közönség a 2007-es demóról, vagy koncertről ismerhet?
- Új zenész, új hangzást hoz az egyéniségével, ez látszott is évről évre, most viszont sikerült visszatérni az első formáció (az ismert dalok) megszólalásához, nagyban köszönhető ez Sárközi Vikinek, aki újra nálunk tépi a húrokat.
Alapjaiban azonban nem változott a hangzás, csak összeszedettebb és változatosabb lett, sokat tanultunk a tavalyi év koncertjeiből és a stúdiómunka is jót tett a ritmusszekciónak. Precízebb lett a vokál, tömörebb a gitársound, dinamikusabb a dob. Fel kellett tennünk az összes régi dalunkat is a lemezre, hiszen csak demón jelent meg anno, így együtt az új dalokkal teljes a repertoár.
a tracklista ez:
1. Intro
2. Redemptio
3. Meghalt ez az ország
4. Pogányos hitvallás magyarul
5. Napsugár
6. Olyan országot szeretnék
7. Ősi ima
8. Történelmi lecke
9. Felépül a váram
10. Októberi hősök
11. A gumid kopjon ne a hazád
12. Jászmagyarok
- Ha műfajilag meg kéne határozni a Jászmagyarokat, hogy jellemeznéd?
- Dallamos mezeirock, foltokban népies szájízzel és puszta egyszerűséggel… :)
Viccet félretéve, Nemzeti rock a szó legszorosabb értelmében! Ma minden zenére, amiben gitár szól és szájukra veszik Trianont, automatikusan ráhúzzák e jelzőt, pedig a legtöbb ilyen csapat punk vagy metálalapokon szól.
- Tekintve, hogy Te vagy a fő dalszerző, kíváncsi lennék, hogy Rád kik ill. milyen zenekarok voltak nagy hatással?
- Kölyökként a hazai beat/rock muzsikán nőttem fel, gitározva jártam az utcákat, tereket, az maradt meg bennem leginkább ami könnyen játszható, ismert volt.
Kedvenceim voltak a Karthago, Edda, Mobil, Dinamit, Illés stb..
Később aztán jött a blues, majd a hardrock korszak.
Ennél tovább nem vitt a lélek sosem, nekem egy zene addig élvezhető, amíg van szépsége, dallama, dinamikája, sötétebb vagy háztáji zenéket meg sem bírtam hallgatni.
- Koncertjeiteken szoktatok-e feldolgozásokat játszani? Egyáltalán, Te hogy viszonyulsz ehhez a kérdéshez? Mert a zenészek általában azon a két - eléggé ellentétes - állásponton szoktak lenni, hogy vagy szívesen és örömmel tolják a klasszikus slágereket, vagy pedig maximálisan a saját dalokat részesítik előnyben, és abban a pillanatban, mikor megvan a koncertnyi saját nóta, akkor már a bulikon is csak saját számokat játszanak.
- Is-is. Amíg nincs annyi saját dal, hogy kitöltene egy műsort kénytelen vagy mást is játszani, de ha ez megvan, akkoris érdemes betenni alkalomszerűen ezt-azt.
Mi például így kora télen a Doni hősökért a „Hol vannak a katonák”-at tesszük be, míg a lemezbemutatón jövő héten a „Nemzeti dalt” – március 15. tiszteletére.
Szerintem az természetes, hogy néha apellál ezzel a zenész és úgy látom a közönség is érdeklődve hallgatja a feldolgozást.
Sokan egy műsorral turnéznak, mi szeretünk változatosak lenni, ne unjanak ránk és mi se unjunk magunkra, hiszen zenészek vagyunk, nem zenegépek.
- Eddigi (általam ismert) számaitok témája főként a hun-magyar történelem körül forogtak, itt-ott a jelenlegi állapotokra való utalásokkal. A mostani (újabb) szövegek írásakor mi volt Rád akkora hatással, hogy versbe foglald?
- A lemez témáját, a Jász-magyar kettősségünk adja, foglalja keretbe. Kezd az album egy Introval, ami népdal átdolgozás (Jászkunsági gyerek vagyok) összefűzve a „Redemptio”-val ami a Jászok történelmét sűríti be, és zár a lemez a „Jászmagyarok”–kal.
Közte a Magyarsággal, történelemmel, mai kérdésekkel, szerelemmel, motorozással foglalkozunk.
Igazából ezen a lemezen nem új dalok vannak – legalábbis nekem, hanem a már régebben megírt de még előadatlan műveim kerültek fel.
Az új dalok most íródnak, nem mindig tervezett a témájuk, arról tudok igazán könnyen írni, ami megérint belül. Nem törekszem arra, hogy jobbnak látsszak a profi íróknál, költőknél, próbálom magamat adni a verseimben, mégha ez nem is mindig magasröptű.
- Mennyi dal született az elmúlt időben?
- 2 lemezre való anyag van a tarsolyomban, de ezek nagyja még kidolgozásra vár, először a régi, jól beválltakat poroljuk le és aztán újítunk. De persze mindig jön egy új ötlet és felülírja a terveket, így volt ez az „Ősi imánál” is – annyira jó lett hogy mást vettünk le a korongról inkább.
- Ebből mennyi kerül fel most az albumra?
- 12 dal lesz fenn, 6 régi, 6 új.
- Sikerült-e kiadót találni hozzá, vagy marad a szerzői kiadás?
- Szerzői kiadás lesz, egyrészt mert nem nagyon kapkodnak a kiadók egy induló csapat után, másrészt van egy szponzorunk aki állta a cehhet, így meg tudtunk oldani magunk mindent. Többet kellett vele dolgozni de így a bevétel nálunk marad.
- Mik a terveitek a 2010-es évre illetve a még távolabbi jövőre nézve?
- Koncertek, ismertség, második lemez. Nem várunk csodákat, tudjuk hogy nehéz helyzetben van az ország, a rendezvények száma is megcsappant, de bízunk benne hogy a lemezünk jó hangzásának köszönhetően gyorsan hírünk megy és elfoglaltak leszünk. Kell idő, amíg beérik a munkánk gyümölcse, de kivárjuk.
Nyugodt, zenei alkotó közösség vagyunk, nem szorongatnak korlátok, a kis jónak is tudunk örülni.
Jó hangulatban telnek a próbák, készülünk a nyári színpadokra, közönségtalálkozókra.
Ezúton is köszönjük mindenkinek, akik ehhez minket hozzásegítettek!
- Kívánok mindehhez sok sikert Nektek! Köszönöm a beszélgetést, és várjuk a lemezt! Szebb jövőt!
- Adjon az Isten!
Készítette: Papesz
A JÁSZMAGYAROK felállása az interjú idején, 2010-ben:
Bánfi Ferenc – ének, vokál, akusztikus gitár, furulya, doromb, torokének
Bolbás Csaba – basszusgitár, vokál, torokének, csörgő, shaker
Márkus András – billentyű, vokál
Sass Levente – dob, táltosdob
Sárközi Viktor – gitár, szólógitár
|