Kedves Kormoránt kedvelő Barátaink!

Kérünk Benneteket, olvassátok el levelünket figyelmesen, mert szeretnénk, hogy Ti is megértsétek mi is történt valójában! Szeretnénk továbbra is látni Benneteket koncertjeinken, beszélgetni Veletek, és együtt erősíteni a szellemiséget, hitet, mely olyan naggyá tette ezt a közösséget…

Tavaly nyáron különös szóbeszéd kapott szárnyra, miszerint a Kormorán együttes énekesei helyett (Tóth Reni, Mr. Basary és Géczi Erika) más énekesek lesznek. A döbbenet és a csodálkozás egyszerre ült ki arcunkra, mert nem értettük a helyzetet. Értetlenül álltunk a történtek előtt. De ha bármit kérdeztünk, a válasz mindig az volt: „…minden rendben van, ne higgyünk a pletykáknak!…”

Van egy mondás: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.” Ez a népi bölcsesség hosszú-hosszú évek alatt alakult ki, s talán érdemes rajta a történtek függvényében elgondolkodni.

Telt-múlt az idő, koncert koncert után, de ez a szóbeszéd csak nem szűnt meg, sőt mindig jöttek hozzá újabb információk. Úgy tűnt, hogy rajtunk kívül mindenki más rendkívül jól informált volt. A végén már mindenki tudott mindent, csak mi nem, akik érintettek voltunk. A döbbenet és a csodálkozás helyét felváltotta a szomorúság és a csalódottság. Igen, szomorúak voltunk, mert ha ez igaz, hogy mások énekelnek helyettünk a Kormoránban, akkor szétfoszlik egy álom, hogy mi egy család vagyunk, hogy egy közösséget alkotunk, ahol azt csinálhatjuk, amit szeretünk: zenélhetünk, énekelhetünk, s ezzel örömöt okozhatunk sok-sok embernek, akik szeretik a mi előadásainkat, s zenénket. És igen, csalódottak voltunk és vagyunk, mert a mai napig még mindig nem tudjuk mi az igazság. Igen, csalódottak vagyunk, mert látjuk, ahogy darabokra hullik egy kép, hogy kilenc muzsikus összekapaszkodott, s ez mára már csak illúzió.

Viszont vannak tények: Tény az, hogy az elmúlt két évben megjelenő Kormorán albumokon, már egyre kevesebbet zenéltünk, énekeltünk, és egyre több volt a vendég muzsikus. Persze, ez önmagában nem probléma, hiszen minden zenész és énekes, a Zenészek és Énekesek nagy családjához tartozik. Mi is örülünk annak, ha segítséget kapnak feltörekvő tehetséges fiatalok azáltal, hogy egy neves zenekar albumán énekelhetnek, vagy együtt énekelhetünk zenei palettánk nagyjaival. A 2010-ben megjelenő Magyar kettős című albumon már egyáltalán nem is szerepeltünk (kivéve Reni egy dalban, a szövegíró külön kérésre).

S ki az a mi? Nos, Géczi Erika, Tóth Reni, Mr. Basary, Szabó Miklós és Nagy László.

Jött a Karácsony, s nem volt Kormorán karácsonyi koncert oly sok év után. Beköszöntött az Új Év. 2011. február van, és még mindig nem tudunk semmit. Lesznek-e koncertjeink, lesznek-e próbák, egyáltalán mi van velünk? Fogunk-e idén együtt muzsikálni, fogunk-e egyáltalán muzsikálni?

Vártunk. De vajon mire? Sokáig vártunk, immár fél évet, hogy megtudjunk valamit. Hogy fogunk-e mi kilencen, akik eddig Kormorán zenekar voltunk, zenélni? Fogunk-e így kilencen együtt zenélni? Lesznek-e így kilencen együtt koncertjeink?

Megannyi megválaszolatlan kérdés, és a választ a mai napig nem kaptuk meg!

Viszont vannak az igazságot elrejtő nyilatkozatok, amelyek megtévesztik az embereket. Szétszakadt országunk és szétszabdalt magyarságunk összefogása jó marketing fogás, mely mögé el lehet rejtőzni, és ezzel álcázni az igazi szándékot. Szétszakadt országunk ma már jó üzlet lett! Hangzatos szép szavak, mondatok. S közben hol vannak az igazi emberi értékek, mint az őszinteség, az egyenes, nyílt beszéd, és a tisztelet?

Nagyon úgy tűnik, hogy az, amit 10 évig az emberek Kormorán zenekarként ismertek, egy átalakuláson megy keresztül. A változás szele minket is elért, mint az országot. S talán a változás néha nem is baj. A világban mindennek megvan az oka, semmi sincs véletlenül. A változás sokszor szükséges a fejlődéshez. Mint amikor a pillangó elhagyja bebábozott börtönét, és kiröppen a napfényre, s a tiszta kék ég felé fordítja tekintetét.

A Kormorán új zenészekkel, új énekesekkel szárnyal tovább, olvashatjuk a Demokratában. Az újságok hasábjairól tudtuk meg azt, amit fél éve mástól várunk…

Az „új-Kormorán” szárnyalásával párhuzamosan mi is tesszük tovább dolgunkat, amit eddig is. Énekelünk, zenélünk, mert szeretünk énekelni és zenélni. Ezt a képességet kaptuk Istentől. Nagy szavak és hangzatos mondatok nélkül. Nem mérnökök lettünk, vagy sofőrök, vagy üzletemberek, vagy valami mások, hanem zenészek, muzsikusok. Szeretünk zenélni a zene öröméért, énekelni azért, hogy a szívünkben, lelkünkben megszülető gondolatokat üzenetként átnyújtsuk mindazoknak, akik nyitottak azokra, zenélni azért, hogy akik hallgatják, jól érezzék magukat, feltöltődjenek a zene hangjaival, energiájával, és az előadók szeretetével, odaadásával. A zene nem lehet eszköz. A zene egy magasabb rezgésű energia, mely azt a célt szolgálja, hogy akik zenélnek, és akik hallgatják, az előadás alatt összekapcsolódjanak, és kölcsönösen energiát sugározzanak egymás felé, amely nem más, mint a szeretet energiája, amely a legmagasabb rezgés a világon, s amely az összetartozást jelenti minden ember között.

Bárhogy is van, mi nem szálltunk el a Kormoránból, de mégis arra kényszerítettek az események, hogy ha zenélni akarunk, akkor kezünkbe kell vennünk saját sorsunk irányítását, és új formációt kell létrehoznunk új névvel.

Járjuk az utunkat és énekeljük tovább dalainkat, visszük tovább az örökséget, ami a tarsolyunkban összegyűlt, megőrizve a Kormorán elmúlt években felvállalt eszmeiségét és hangzásvilágát, ötvözve saját gondolatvilágunkkal és zenei ötleteinkkel. Az élet néha furcsa fordulatokat hoz, de ha magasabb távlatból nézzük ezt a táncot, igenis meglátjuk a ritmusát és lüktetését, s akik képesek ezt a ritmust és lüktetést felvenni, mindig könnyedén és felszabadultan haladnak tovább. Mi sem tehetünk mást, mint tovább haladunk.

Kedves Barátaink!

2011-ben is szeretnénk ugyanúgy tovább zenélni, mint az ezt megelőző 10 évben.

Ötünk mellett természetesen Gáspár Álmost és Zsoldos Tomit is velünk láthatjátok, valamint nagy örömmel vállalta a velünk való együttzenélést Gulyás Feri, aki többek között a Nox együttesben is sok szép népi hangszeren játszott.

A NEVÜNK: ÖRÖKSÉG

Egyenlőre közösségi oldalakon (facebook, iwiw) informálódhattok rólunk és koncertjeinkről, néhány nap múlva Tóth Reni honlapján ( www.tothreni.hu ) kapunk egy „oldalt” mindaddig, amíg el nem készül a saját honlapunk.

Kérünk Benneteket, küldjétek tovább ezt a levelet mindazoknak, akikről tudjátok, hogy szeretnek minket, és a jövőben is szeretnének eljönni a koncertjeinkre! Minél többen csatlakozzatok a közösségi oldalainkhoz („lájkoljatok”), így a közvetlen kapcsolattartást szorosabbra fűzhetjük! Mondjátok el véleményeiteket, észrevételeiteket, próbálunk válaszolni, mert mi hiszünk a párbeszédben! Legyetek partnereink, és együtt „harcoljunk” a nagybetűs Értékekért!

Ugyanúgy várunk Titeket nagy-nagy szeretettel előadásainkon, mint eddig. Érdekes, új műsorral készülünk a számotokra. A jó hangulat, a vidámság és a pergő ritmusok ugyanúgy velünk lesznek, mint a szívhez szóló szép szövegek és dallamok.

Nagyon várunk Benneteket, és köszönjük, hogy eddig is annyi sok szeretetet kaptunk tőletek!

„Az élet olyan tapasztalat, melynek célja, hogy az embert a lét magasabb, elmélyültebb és kiterjedtebb síkjára vezérelje, tettei következményeinek megtapasztalása által.” (Shai Baba)

Sok szeretettel,

Tóth Reni, Géczi Erika, Mr. Basary, Szabó Miklós, Nagy László

A következő vers legyen útravalónk az előttünk álló szép jövőben:

Prohászka Ottokár: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába

Egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,

Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,

S lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,

Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el

Beszélgetni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet

Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,

Utadban minden kő áldást hozott.